igaz történetek szülésről, születésről

1807. nap: …aki jönni akart! (Borsika születése)

1807. nap: …aki jönni akart! (Borsika születése)

Borsika lett. Mert megígértük neki ezt a nevet! Lánynevünk nem volt, mert két fiú után biztosra vettük, hogy ő is az lesz.

Minden boszorkány, javasasszony és piaci kofa esküdött rá, hogy a hasa állásából, meg a fara mozgásából látszik, hogy fiú lesz… nem is akartuk tudni az ultrahangon se.

Mikor láttuk, hogy a kisebbik bátyja szülinapján Borsika névnap van, mondtuk is az anyjával: „Jaj, de aranyos név, háát, ha lányunk lenne, Borsikának hívnánk!”

Meghallotta. Lány lett. Ekkor volt két hónapos magzat.

Másfél órával a szülés után sem néztük meg, mi van a lába közt. Csak Ági kedvéért, aki az ajtóban toporgott, hogy „mielőtt elmegyünk, azért nézzük már meg, hogy biztosan fiú?!” Azóta sem csorgott annyi sós lé a szememből… főleg örömömben nem!

Mindig is lányt szerettem volna. Elsőre is, másodikra is. Megérte várni!

Apró volt, és aranyos… a bátyjaihoz képest. Hamar ki is csusszant. Míg az anyukája elfoglalta a szoba közepén a kedvenc szülőpozíciót, Ágik elküldtek valami nejlonért a szőnyegre. Még ki se léptem szinte, már kiabáltak: „Gyere vissza, jöööön!”.

A bátyjai már bejáratták az utat. A lánynak is, meg nekünk is. Rutinos, nyugodt várandósság volt. Ágihoz úgy jártunk, mint anyánkhoz, és ő úgy fogadott minket, mint a gyermekeit.

Tudtunk már mindent, két gyermek – ebből egy otthonszülés – után. A Lányka és az Édesanyja kilenc hónapos „iszapbirkózását” kivéve, de ez az ő karmájuk.

Ő jönni akart, és nem érdekelte, hogy akkor fogan, amikor naptár, hőmérő, ciklus szerint nem kellett volna megfogannia… hogy a szülei már nem akartak több gyereket…

Jól tette, hogy nem érdekelte!

K. G.

Marcell > > >
Donát > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.