igaz történetek szülésről, születésről

1788. nap: Álmaim szülése, Fanni Ajnácska születése!

1788. nap: Álmaim szülése, Fanni Ajnácska születése!

Vártuk, telehold után egy nappal megfogant, örültünk neki nagyon!

Telt az idő, növögetett. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ő is faros lesz-e. Ha nem, akkor vajon milyen érzés lesz fejtartásosan megszülni? Először fura volt elképzelni, aztán helyére kerültek bennem a dolgok ezzel kapcsolatban is. Amikor a szülésre gondoltam, az a kép villant elő, hogy vízben vagyok és én fogom ki a babámat, aztán olyan kép is volt, hogy a nagy gyerekeim is ott vannak, majd ők is bejönnek a vízbe (az utóbbi aztán idővel eltűnt).

A 38. héten kezdett érdekelni, hogy milyen pozícióban van, ő is farral. Elmosolyodtam, aztán mondtam neki, hogy nekem jó ez így, ha neki is jó! Aztán két napra rá már befordult. Egyből éreztem, olyan másfajta mozgások, más érzés.

A 39. héttől elkezdődött  a lelki készülődés a szülésre. Próbáltam kiélvezni minden percet, amíg még a pocakomban lehet. Úgy alakult, hogy az utolsó héten sokkal többet tudtunk együtt lenni, a család, úgy mind, és minden napra szerveztünk valami jó kis közös kirándulást, strandolást, kiruccanást. Együtt voltunk, az a lényeg!

Aztán egyik hajnalban elkezdődött… reggel fél kilenc körül írtam a douláimnak, hogy mi az ábra, és túl sok mindent ne tervezzenek arra a napra. Aztán felébredtek a gyermekek, kezdődött az élet, lelassult a folyamat, aztán megállt. Ebben is volt már rutinom az előző szüléstől, úgyhogy nem lepődtem meg. Gyorsan szóltam, hogy csak nyugodtan végezzék a dolgukat, mert ma nem fog folytatódni.

Másnap hajnalban ismét elkezdődött, olyan finoman, aztán ébredtek a gyermekek, kezdődött az élet, nem néztem az időt, néha volt egy-egy összehúzódás. Reggelizés közben már a férjemnek is feltűnt, mondtam, hogy igen, jön egy-egy hullám, de nem erősek, ez még csak a készülődés. Neki is volt rutinja az előző ötnapos készülődésemtől, úgyhogy nem is tulajdonított neki nagy jelentőséget.

Pont városnapok voltak, dél körül lementünk a gyermekprogramokra. Közben jöttek a hullámok, nem nagy gyakorisággal, nem mértem, nem érdekelt az idő… csak olyankor próbáltam befelé figyelni, és olyan jó volt!

Fél öt körül vettük észre, hogy elszaladt az idő, és menjünk haza lefektetni a gyermekeket. A férjem altatta a nagyobbat, én a kisebbet, ahogy lefeküdtünk, gyakrabban kezdtek jönni a hullámok és erősebbek is voltak. A férjem elkezdett készülődni, hogy amíg alszanak, ő elmegy s elintézi a dolgait.

Akkor gondoltam, megmérem, milyen időközönként jönnek, hogy tudjak pontos infót mondani. Négy-öt percesek. Éreztem, hogy közeledik az idő, és ez már biztos nem áll le! Aztán szóltam a férjemnek, hogy most ne menjen sehová, hanem készítse elő a medencét, fújja fel. Fél hat körül szóltam a douláimnak, hogy besűrűsödtek az összehúzódások és készülődjenek, mert nemsokára szükség lesz rájuk!

A férjem fújta a medencét, bele volt izzadva, csak figyelt, hogy mennyire felpörögtek nálam az események, s közben viccelődve mondta, hogy ilyen gyorsan akarok szülni? Ha így folytatom, fel se tudja fújni a medencét!

Aztán megérkeztek a doulák is, megtöltötték a medencét, még nem kívántam belemenni. Elkezdték masszírozni a derekamat, jólesett. Aztán felébredtek a gyermekek is. Először a lányom, egyből odajött, megölelt, és csak ölelt, ölelt sokáig. Olyan jó volt! Aztan jött a fiam is, mindketten odabújtak hozzám, nagy erőt adtak. Áradt belőlük a mélységes nyugalom.

Aztán valamiért elment a lányom, és csak a fiammal maradtunk… Előjöttek belőlem az érzések, hogy ő programozott császárral született, nem volt meg ez a szép felkészülés, és örültem, hogy most ezt egy kicsit együtt is átélhetjük és meg is könnyezhetem. Potyogtak a könnyeim, de ugyanakkor nagyon boldog voltam. Nála pedig változatlanul megmaradt az a mélységes nyugalom.

Kis idő múlva mondtam, hogy most már, ha van kedvük, elmehetnek ismét városnapozni a nővéremékkel. A férjem felöltöztette őket, elmentek.

Ekkor kértem borogatást a hasamra. Aztán bementem a vízbe. Fenséges érzes volt! Csak lebegtem a vízben, a víz hullámzott az én hullámaimmal közösen karöltve, egyik a másik után, csodás volt továbbra is minden pillanat! Mondtam is, hogy ezt akármeddig is bírnám! A lányok mondták is, hogy nem is szülök, csak wellneszezek. Kaptam hideg borogatást a fejemre, vállamra, legyeztek, szóval minden megvolt, ami kellett. Forró, ahol az esett jól, hideg, ahová azt kívántam!

Nagy volt a nyugalom. Talán ez volt a legjobb érzés az egészben. Előző alkalommal ez nem adatott meg ilyen szépen, mert a férjem nagyon izgult, de most ott volt, fogta a kezem és ő is teljesen nyugodt volt, éreztem, hogy mennyire bízik bennem és hogy támogat.

Egyre mélyebbre kerültem, mélyült a hangom is, aztán amikor azt éreztem, hogy eléggé lent van a feje és feszít nagyon, elbizonytalanodtam egy kicsit. Átvillant a fejemen, hogy kiszálljak a medencéből, mert akkor ott vannak a lányok, segíthetnenek… egy összehúzódás, inkább visítós hang… de mit is segíthetnének? Az én gyerekem, senki nem szüli meg helyettem… még egy összehúzódás, aztán megnyugodtam, megtaláltam, a hangom visszament mély tónusokra. Megtaláltam a pozíciómat, a párommal szemben, fogta az egyik kezemet, nem szólt semmit, csak éreztem a nyugalmat és a támogatását.

Hamarosan, talán a következő kontrakciónál megjelent a kislányom feje, és már nem csusszant vissza, aztán kibújt a fej és a kis öklöcskéje, amit a feje mellett tartott, aztán kibújt derékig, teljesen rá volt simulva a magzatburok. Hihetetlenül csodálatos élmény volt ezt mind érezni, látni, átélni!

Csodáltuk még egy kevés ideig a kis tüneményünket ott a víz alatt, aztán megszületett! Lassan kiemeltem a vízből, olyan volt, mintha aludt volna. Belőle is sugárzott a mélységes nyugalom. Ott feküdt a mellkasomon, csendben, nyugodtan.

Telehold után egy nappal fogant, és szinte órára pontosan, este kilenc előtt négy perccel, szintén telehold után egy nappal megszületett Fanni Ajnácska.

Ránéztem a férjemre, könnyes volt a szeme, én pedig mérhetetlen hálát és szeretet éreztem mindenki iránt, aki akkor testileg vagy lelkileg velünk volt.

Köszönöm!!!

Cs. K.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.