igaz történetek szülésről, születésről

1775. nap: Nem lehet mindig a munka körül pörögni (Juli és Robi szülése)

1775. nap: Nem lehet mindig a munka körül pörögni (Juli és Robi szülése)

Az erdőben élnek, a természettel összhangban. Miután megtapasztalták a városi létezést itthon is, külföldön is, úgy döntöttek, a gyermekeik számára ennél sokkal nyugodtabb, emberközelibb életet akarnak biztosítani. Zöldség, gyümölcs, tej, vaj, sajt, szappan, gyógytea és még ezerféle, saját kezükkel készült termék adja betevőik alapját.

A magyarországi törvény szerint nem szülhetnek otthon. Egy nagyvárosi baba-mama klubként használt lakás segítségével sikerül megvalósítani elképzelésüket, hogy ezt a babát is intézeten kívül hozhassák világra.

A házuk körül rengeteg a teendő, Juli közli is, hogy a bizonyos dátum előtt nem lehet szülni, csak a kiírt időpont után néhány nappal, ami szerinte egyébként a terminus. Ám a munkák csúsznak, a baba pedig nem indul el. Juli teste jelez – időről időre enyhe, rendszertelen kontrakciókat küld, medencéje feszül, dereka fáj, de a szülés várat, napokon át.

Reggel jókedvű telefonhívást kapok – elment a nyákdugó újabb része (két napja is) és este óta erősödő, ám rendszertelen összehúzódások vannak, amiktől hajnal óta aludni sem lehet. Megdöbbenek, hogy az otthoni teendők miatt nem lehet elindulni szülni – pedig az út hosszú, nekik is, nekem is… aggódom, nehogy útközben szülessen a kisbaba – szerintem erre nincsenek felkészülve. Finoman jelzem az aggodalmam, hisz negyedik baba, ha beindul, hamar világra érkezhet.

Robi városi teendőinek intézése miatt ebéd után szólnak, hogy indulnak, menjek én is, Juli ne legyen egyedül az idegen lakásban. Julit öt-tíz perces, erőteljes kontrakciók között találom, amik megállásra, lecsendesedésre késztetik pakolászás közben. Az összehúzódások között folyvást beszél – az otthoni helyzetről, feladatokról. Robi futkos az elintézendők után. A méhszáj állapota nagyon közeli szülésről árulkodik.

Kettesben maradunk Julival – a gyerekek, család felé terelem a beszélgetés fonalát, majd a kisbaba méreteit, jellemét latolgatjuk. Az összehúzódások sűrűsödnek, intenzívebbek lesznek.

A messzebbről érkező bába vizsgálata és Robi zaklatott érkezése elvágja a beinduló folyamatot. A kontrakciók folyvást jönnek, de rövidülnek, gyengülnek. A munkákról, az ország helyzetéről szóló beszéd magához ragadja az erőt. Zavarnak a zajok, a szmog, panaszkodik Juli – Robi ráerősít… bárcsak otthon lehetnénk!

Kicsi a lakás, mindössze egy szoba – kettesben, illetve reményeink szerint hármasban hagyjuk őket, hátha egymásra hangolódnak, míg mi, bábák sétálni megyünk az ismeretlen városban. Messzire nem merészkedünk, bízunk benne, hogy gyorsan kell visszaérkeznünk.

Nem szólnak, de tudjuk, mikor indul haza Robi rendezni az állatokat, így visszatérünk Julihoz. Méhszája alig nyílt, de feszesebb lett – sok a stressz, a pörgés, nem jó ez így. Látható, hogy Juli fárad… az összehúzódások erőtlenül jönnek. Bort ajánlunk – elfogadhatatlan. Felvázoljuk a választható alternatívákat – aggódunk Juliért, nem lehet ilyen fáradtan és feszülten szülni. Marad a bor, Robi megy.

Juli hamarosan elalszik, mi a konyhában őrizzük az álmát… ez az egyetlen hely a lakásban, ahol le lehet ülni a szobán kívül. Egy óra múlva Juli kér még egy pohárral – jó ez a lazulás, de elment a varázsa. Ez után sokkal mélyebben, nyugodtabban alszik.

Este tíz körül ér vissza Robi. Kontrakciók nincsenek, Juli enni kér. Hazaindulunk – szóljanak, ha kellünk.

Másfél órát alszom, amikor csörög a telefon, siessek, elfolyt a magzatvíz. Félúton újabb telefon – ó, lekéstem, gondolom, de nem – nagyon várunk, szól bele kétségbeesetten Robi. Belelépek a gázba: rókák és szarvasok, most ne ugorjatok elém, nagyon sietek – mondom magamban.

Megérkezem: Juli négykézláb vajúdik, Robi a derekát masszírozza. Amint kezet mosok és tiszta ruhát húzok, megkezdődik a kitolási szak – a kisbaba szívhangja remek állapotot jelez.

Tíz perc múlva a kezembe csúszik a rózsás, kövér baba – Juli azonnal kéri. „Jaj, de nagy tanulság – sóhajt Robi –, hogy nem lehet mindig a munka körül pörögni”, és elkezdi ecsetelni, mi minden teendő van még vissza a ház körül. A kicsi ezt pár perc múlva megunja és hangos visítással figyelmet kér – szoptatást javaslok a fejben még mindig zakatoló párnak. Rögtön sikerül, és ezzel együtt az egymásra találás is – végre szagolgatják, becézgetik, nézegetik a babát. Szépen bekúszik az öröm, az önfeledtség… sajnos keveset kap… hamarosan indulni kell haza, közeleg a hajnali tehén- és kecskefejés ideje.

Három órával a baba érkezését követően a csomagok készen állnak az indulásra. Robi még egyet megenged magának: megkönnyebbülten felsóhajt: „De jó, hogy ideértél” – és megölel. Juli agyban már a négy gyerekénél és az elintézendőknél jár… bár verbálisan ráérősít, hogy tudja, mi az a gyerekágy….

B. T.

Csiri születése doulaszemmel > > >

Saját első gyermekem születése > > >
Saját második gyermekem születése > > >

A kép illusztráció, készítette: Vizkelety Márton.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.