igaz történetek szülésről, születésről

1764. nap: Hamuba sült pogácsa (Boróka)

1764. nap: Hamuba sült pogácsa (Boróka)

Szülés előtti napon utaztunk fel Pestre, csak egy biztonsági vizsgálat volt hátra, beilleszkedett-e a magzat. A rákövetkező estére beszéltem meg Edinával (akivel még sosem találkoztam, Ágit helyettesítette), hogy eljön megvizsgálni.

Másnap, a szülés napján Zsolt lebetegedett, egész nap az ágyban feküdt mozdulatlanul, Árnikára én maradtam. Persze nem tudtam vele foglalkozni, mert a hasamtól már mozdulni is alig bírtam. Szegénykém ott nyűglődött egész nap. Kora délután öt-tíz perces kontrakcióim voltak, de ha ügyesen átlélegeztem, akkor nem is fájtak. Egy idő után azt éreztem, hogy ez nem akar elmúlni, és ez nem jóslás, hanem vajúdás. Kicsit megijedtem, hogy itt vagyok ebben a kicsi lakásban összezárva egy félig halott emberrel és egy magatehetetlen gyerekkel. Én így nem szeretnék szülni, ezért felbontottam egy üveg bort, mert azt olvastam valahol, hogy bizonyos esetekben leállíthatja a vajúdást. De nem állt le.

Felhívtam Ágit, lehet, hogy meg kéne szakítania a nyaralását, mert elkezdődött az, amire eddig vártunk. Edinának is üzentem, hogy esetleg a bábatáskáját is hozza magával az esti vizsgálathoz. Zsoltot megkértem, hogy fogja meg Árnikát, menjen át vele együtt az édesanyjához, és maradjanak is ott. Bálintot (a volt férjemet, akivel két gyereket szültem) felhívtam, hogy jöjjön ide, mert nem akartam egyedül maradni.

Zsolt készülődött, éppen Árnikát akarta átpelenkázni, amikor a hasamban rúgott egyet a baba, megrepedt a burok, és elkezdett folyni a magzatvíz. Na, innentől komolyra fordultak a dolgok.

A fájások elég rendesen felerősödtek. Légzés már nem sokat számított. Zsoltot kértem, hogy masszírozza a derekamat, mert nagyon fájt a kontrakciók alatt. Edinát felhívta, hogy most induljon el. Aki úton is volt, de nem felénk, hanem egy másik szüléshez.

Én, a burokrepedés után, négykézlábra álltam, mert még nem volt meg a beilleszkedési vizsgálat. Rövid időn belül világosan kirajzolódott, hogy ezt így nem fogom sokáig bírni. Egy telefonhívás után megkaptam a feloldozást, hogy felállhatok, nem szükséges már a vizsgálat, nyugodtan mozoghatok.

Árnikát lebénították azok a hangok, amik belőlem törtek fel, mozdulatlanul feküdt a földön, arccal lefelé. Egyetlen kívánságom volt, hogy ő ne legyen itt, mégis végig jelen volt. Ez nagyon elszomorított. Megjött Zsolt nővére, de nem vitte el Árnikát, hanem még ő is itt maradt.

Zsolt hamvaiból támadt fel, akár egy főnix madár. Vajúdás alatt egyszer hátraszóltam neki, hogy ha nem bírja, akkor hagyja abba a masszírozást. Folytatta.

Időközben megjött a bába, akit nem ismertem. Zsolt Edinának szólította. Nagyon figyelmes volt, tapintatos, csak az állandó szívhangfigyeléssel bosszantott.

Egész szülés alatt a reménytelenség érzése remegett bennem. Ez így nem fog menni, nem fog sikerülni, így nem fog megszületni.

BorókaMajd egyszer csak elindult a kitolás. Annyira erős és intenzív volt ez az erő, hogy megijedtem. Azt gondoltam, én itt ezt abbahagyom, kiszállok. De ez a gyerek jött magától is. Először kibújt a feje, ahogy kell. Majd a teste, ahogy kell. Fogadtuk őt, ahogy kell. Edina lágyan duruzsolt neki, megkapta a hamuba sült pogácsát, egy egész életre.

Hálás vagyok Áginak, mert mind a négy gyermekem háborítatlanul születhetett meg. Hálás vagyok Edinának, hogy végigkísért ezen az utamon. Hálával tartozom másik Áginak, hogy van. Köszönök Mindenkinek Mindent!

B. P.

Első gyermekem születése > > >
Második gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.