igaz történetek szülésről, születésről

1750. nap: Szülés?

1750. nap: Szülés?

Három gyerek mamája vagyok. De mindössze kétszer szültem. A legnagyobb lányom világra jötténél csak ott voltam. Megengedték, hiszen az én hasamból kellett kivenniük. Biztonságból, mert jobb megelőzni a komplikációt. És a szüléskor fellépő komplikációkat oldalakon keresztül lehet sorolni, ezt minden várandós kismama tudja.

Az élmény megrázó volt. Félelmetes, borzasztó, feldolgozhatatlan. Görcsbe rándul a gyomrom, ha a műtőre, a kapkodásra, a lekötözött karjaimra gondolok. A rettegést hamar legyőzte a jótékony altatógáz, és amikor sajgó hassal felébredtem, máris anyuka voltam. Mindenki gratulált. Én meg feküdtem letaglózva, megoperálva, és napokig sírtam. Nem a kismama-depresszió gyötört, hanem a tehetetlen düh és kétségbeesés, hogy megfosztottak valamitől, amiről nem sokat tudtam, de azt éreztem, hogy pótolhatatlan és nagyon fontos. Nekem is, és a kislányomnak is. Azt mondták, örüljek, hogy ilyen szép, egészséges babám van. De én nem örültem. Emiatt még lelkiismeret-furdalást is éreztem, hiszen tényleg hálátlan vagyok, egy hét múlva hazamehetünk, a szülés komplikációmentes volt, mindenki jól van.

Könnyebb lett volna túltenni magam az egészen, ha valaki azt mondta volna, hogy az operáció elengedhetetlen volt, mert veszélyes állapotban voltunk. De ezt senki sem mondta, se az operáló orvos, se a választott. Azt a választ kaptam, hogy a biztonság, meg a szakmai gyakorlat, meg a felelősség… Az én felelősségemről egy szó sem esett, hogy én kiszálltam a saját szülésem folyásából, átadtam a felelősséget, dönteni sem volt lehetőségem.

„Császármetszéssel szültem” – ez a hivatalos meghatározás. Csak azóta érzem ellentmondásosnak e szókapcsolatot, amióta tudom, mit jelent szülni, minden izmommal és érzésemmel órákon keresztül azon dolgozni, hogy életet adjak. Mert ez munka. Kemény fizikai munka. És az örömmel végzett munka fejleszt, tanít, erőssé tesz. A szüléseim után nem éreztem, hogy az anyaság csodálatos, ezt később, fokozatosan tapasztaltam meg. De az első pillanattól éreztem, hogy képes vagyok életet adni, végigvezetni a kisbabámat a testemen, hogy a világra segítsem. És ez az élmény olyan önbizalmat adott, a nőiségembe, a testembe, az agyamba vetett bizalmat, amely egy életre szól.

D. M.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.