igaz történetek szülésről, születésről

1748. nap: Mintha minden fordítva történt volna

1748. nap: Mintha minden fordítva történt volna

A császármetszéssel kapcsolatosan nehezen tudok megnyilvánulni. Fejetetején állónak érzem a szüléssel kapcsolatos történeteimet. Mintha minden fordítva történt volna: amikor természetesen kellett volna szülni, császármetszést végeztek, amikor pedig indokolt lett volna a császár, akkor hagytak szülni – és valóban, Zsófi nagyon rossz állapotban látta meg a világot.

Mátyás születését csodavárásként éltem meg. A vajúdás még nem indult el, a magzatvíz mekóniumos volt, ezért kórházba küldtél. És bár ettől elszomorodtam, micsoda nagyszerű érzés volt arra gondolni, hogy pár óra múlva szembenézhetek saját gyermekünkkel. Arra számítottam, a kórházban is mindent megtesznek a természetes úton való szülésért…

Ehhez képest teltek az órák várakozásban és tehetetlenségben. Egy jégtáblák közé szorított hattyú jut eszembe, ha arra gondolok, milyen volt benne lenni… Az élet valahova mélyre költözött, annyira mélyre be, hogy nem tudta testemet mozgásra, aktivitásra ingerelni. Hiába kértem oxitocint… „nem kockáztatunk” – volt a válasz.

És jött a császármetszés… Úgy éreztem: nem volt módom elengedni gyermekemet, hanem elvették tőlem őt.

Zsófi születése szép ívben bontakozott ki és ment a maga útján. Nagy erővel tört fel az élet ereje ezúttal, valósággal „táncra perdített”. De fennállt annak veszélye, hogy Zsófi – nagy baba lévén – beszorulhat, ezért Ági, most is kórházba küldtél.

A baba érdekében történő császármetszésre számítottam, de mint ahogy a szülést sem adják könnyen, a császármetszést sem adták… Ágyon fekve, három órás kitolási szakasz után riasztó állapotban érkezett meg Zsófi.

Néhány napja ötlött fel bennem, hogy a három óra alatt egyszer sem hallgattak szívhangokat… Hála a Jóistennek, maradandó károsodás nem érte Zsófit. És ma is éppen olyan erős, mint amilyennek a születésénél mutatkozott.

O. K.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.