igaz történetek szülésről, születésről

1626. nap: Itt ünnep van!

Megjelent: 2015. márc. 19.

Ági elutazott négy napra. Távollétének második napján, egy szép és sikeres szülés után éppen vacsoráztunk a családnál, amikor Judit először hívott. A pár perccel korábban még fontosnak tűnő közös étkezés azonnal jelentőségét vesztette. Hiába voltam még az előző családnál, ez innen már nem az ő történetük.

Judit negyedszer szül. Negyedik otthonszülése. Még nem kérte, hogy induljak, de tudom, hogy ez bármikor megváltozhat. Megyek a fürdőszobába. Jól teszem: mire elkészülök, indulnom kell.

Nagyon messzire kell mennem, Pomázról Észak-Budára. De nem tévesztek, már jártam erre. Még a falat is felismerem, aminek a múltkor, egy másik szüléskor nekimentem.

Karcsi útközben egyszer telefonált, hogy minden rendben, de siessek. Nagyon nem mertem sietni, hideg volt, az út jeges. Amint megláttam a házukat, határtalan lelkesedés töltött el. Az összes ablak fényt árasztott. Itt ünnep van! Ide nagybecsű vendég érkezik ma, akit régen várnak! Csak le ne késsem!

Judit már nem is tudom, mit csinált. A szoba át volt alakítva szülési szentéllyé. Valószínűleg találkoztunk már az életben, bár én nem nagyon emlékszem. A szobát a bizalom, a derű, a tisztelet légköre töltötte be. Hamarosan feljött Karcsi is. Mindketten gyönyörűek voltak és erősek, meg is fordult a fejemben, hogy mit keresek én itt. És végül majdnem igazam lett!

A kontrakciók szinte egymást érték, csak néhány kérdésre volt időm. Burokrepedést nem észleltek, talán egy órája jelentkezett az első méhösszehúzódás. Mivel mindkettejük vércsoportja Rh-negatív, próbáltam valahogy homályosan, de világosan megkérdezni, hogy Judit szerinte tehát biztosan szükségtelen-e a köldökzsinórból vért venni. Szerencsére nem értették a kérdést. Én pedig elszégyelltem magam. (Ha az édesanya is és az édesapa is Rh-negatív, akkor a gyermek is csak Rh-negatív lehet – így nincs szükség a következő gyermek egészségének érdekében arra az injekcióra, amit akkor kell adni, ha Rh-negatív édesanyának Rh-pozitív gyermeke születik. Rh-negatív édesanyának és Rh-pozitív édesapának viszont születhet akár Rh-negatív, akár Rh-pozitív gyermeke. Ilyenkor a köldökzsinórból vért kell venni a baba megszületése után.)

Aztán a vizsgálatot javasoltam. A külső jelekkel összhangban, tűnőfélben lévő méhszájat találtam. A burkot viszont nem éreztem. Mondtam is nekik, de fenntartották az eredeti véleményüket, miszerint a burok még nem repedt meg.

Kérdésemre Karcsi úgy fogalmazott, hogy van nekik egy doulájuk, Juli. Hát az kiváló, hívtuk is azonnal. Nagyon közel lakik.

Én láttam Juditot szemből is, de Juli nem biztos. Mire ő néhány perc múlva megérkezett, szerintem két tolófájás már lezajlott. Hogy ezt miből gondolom, nem tudnám megmondani, Judit légzése egy kicsit megváltozott, más látványos jel nem volt. Már elfoglalta megszokott szülési testhelyzetét, térdelve, az ágy szélére támaszkodva. Mindig így szült, máshogy talán nem is tudna, azt mondta. Háttal volt nekünk. A szemkontaktus biztos nagyon fontos. De nem most!

Mi, Julival ültünk ott mögötte felfegyverkezve, Juli egy lábos vízzel, én egy marék papírvattával. Annyi volt a dolgunk, hogy csendben maradjunk, és ne zavarjuk őket. És engedjük elragadtatni magunkat, csak nézni, ahogy kiteljesedik közöttük a szerelem. Mert akkor csodálatos összmunka vette kezdetét egy emberpár között, s nekem volt szerencsém ennek tanúja, szemlélője lenni. Judit nyomott, Karcsi védte a gátat. Mi adogattuk a vizes vattákat. Nincs az a könyv, ami pontosabb iránymutatást adhatna a gátvédelemről, mint amit Judit egyszerű szavakkal, apró jelzésekkel adott. És nincs az a mesteri dicséret, ami éltetőbb és helyeslőbb lehetett olyan, mint amit Judit röviden, helybenhagyólag tett. Úgy érezte, aranyere van, azt kell nagyon védeni, de kívülről nem látszott semmi a végbelén. Azért merem így leírni, mert ők is olyan természetesen használták, ahogy én a kezemről vagy a szememről beszélek.

Tökéletes összhang. Vibráló erotika.

Nem tudom, én mit csináltam eközben, talán olajjal masszíroztam Judit gátját, de lehet, hogy csak ültem megkövülten. Továbbra is az forgott a fejemben, hogy én mit akarok itt, és mit tudnék én ehhez a csodához hozzátenni. Később megfogtam egy pelenkát, én azzal szoktam gátat védeni. Hátha mégis.

Az utolsó két kontrakciót Karcsi átengedte. Judit könnyedén, különösebb erőfeszítés nélkül nyomott. Kicsit kiabált közben. Azt mondta, fél. Bizonyára ezért lehettem velük háromnegyed órán keresztül. E nélkül talán oda sem érek időben.

Aztán megrepedt a burok. Nekik volt igazuk.

A baba minden sietség nélkül, könnyedén csusszant ki. Az egyik kontrakciónál mutatkozott, majd visszahúzódott, a következő nyomásnál pedig megszületett a fej, és ugyanazzal a lendülettel, szép lassan, a test is. Judit közben felállt. Mégse térdelve szült. A babát a térde magasságában tartottam egy pillanatig, míg vissza nem ereszkedett a megszokott testhelyzetébe. Ott felsőtestével lefeküdt az ágyra, és kifújta magát.

A baba, amint megérkezett, széttárta a karjait. Első pillantásra a rémület kiváltotta átkaroló reflexnek tűnt, de utána a kitárt karok nem közeledtek görcsösen egymáshoz. Úgy maradtak, kitárva. Felénk tárta szét a karjait. A szemeit pedig tágra nyitotta, és sorra szemügyre vett minket. Szabályosan körülnézett, többször is. Hirtelen megingott a hitem abban, hogy az újszülöttek 30-40 cm-re látnak élesen, főleg, amikor tekintete az enyémbe fúródott. Azt hiszem, lelkes és elismerő kiáltások törtek ki belőlem, és ő nem ijedt meg. És nem zavarta a fény, pedig égett a villany. Nem volt nagyon világos, de nem nevezhetném félhomálynak sem. Azt mondtam a többieknek, hogy ez egy klasszikus Apgar 10. („Apgar” szerzői névvel illetik azt a számozást, amelyik a megszülető baba állapotára ad fölvilágosítást. A maximális pontszám 10 – ez az értékelés azt jelenti, hogy a baba tökéletesen jó állapotban van.)

Judit gátja két perccel a szülés után olyan lett, mint előtte. Nem jó kifejezés rá, hogy olyan, mintha még nem szült volna. Olyan, amilyennek lennie kellene egy többször szült, egészséges nő gátjának. Se heg, se új sérülés nincs rajta, megnyílt és visszarendeződött rugalmasan. Nem vérzett. Pár perc múlva leült az ágy mellé és magához vette a babát. És egymásra néztek ők hárman. És látva a feszes bőrét, az egészséges testét, a szerelmes pillantását, valami irigységféle, valami veszteségérzésféle lopakodott a szívembe. Vajon lehetnék ilyen én is? Vajon mi hiányzik hozzá? Ugyan mi?

Nem volt sok keresnivalóm ott tovább. (Addig se.) Emlékszem, ácsorogtam, és görcsösen igyekeztem felidézni, hogy ilyenkor mi a teendőm. Nem jutott eszembe semmi. A placenta csak sokára jelentkezett. Addig Judit gyengének érezte magát, és a babát többször is a gondjainkra bízta. A baba később sírdogálni kezdett, nem teli torokból, de azért panaszosan és kitartóan. Megmértük, pont három kiló. Kislány. Egy kis csoda.

Karcsi telefonált a szomszédba, megtudta, hogy az egyéves Réka is sír odaát. Csak egy pillanatig tartott az aggodalmuk, rögtön tisztázták, hogy most más dolguk van. De amint meglett a placenta, és Judit nyugalomba került, Karcsi indult Rékáért, hazahozta, és a másik szobában altatni kezdte. Mire eljöttünk, minden elcsendesedett és lenyugodott.

K. Á.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.