igaz történetek szülésről, születésről

1602. nap: A kis köldökzsinór-szaggató

Megjelent: 2015. febr. 23.

Az óra számlapja tizenkét részből áll. Most két szám között nem öt perc telik el, hanem egy-egy év. Barni tizenegy éves, de tizenkét éve kezdődött az élete. Így hát épp ideje írni a születéséről.

Ha magamra gondolok, mindig egy őszi fa ezer színű lombozata jut eszembe. Így gondolkodom, így állnak össze bennem a dolgok, a történések. Így születnek a felismerések. Így látom a Szépet, ezt látom szépnek. A szülésről sincs ez másképp: egy bordó, egy aranysárga, egy fűzöld, egy rozsdabarna levél – mind egy-egy gondolat, érzés, mondat.

Ezek gyönyörű harmóniája alkotja az egységet bennem.

Az aranybarna levél: Ági…

Jelenléted mint egy burok. Átölel, körbevesz, megnyugtat. Egy-egy mondatod életre szóló.

„Nem az számít, hol szülsz, hanem, hogy biztonságban érezd magad” – ez segített az otthonszülés mellett dönteni.

„Innék kávét. Nem zavar az illat?” – Így jelen lenni egy szülésnél. Egyszerre szolga és egyenrangú.

„Megnyitom a csapot kezet mosni. Közben lehet, hogy a zuhanyvized elhűl” – még erre is figyelt, pedig egész éjszaka fönn volt velem.

Több idézet nincs. Csak a jelenlét. Érezte, hogy egyedül akarok lenni. Nekem csak úgy megy az ellazulás, ha nem látnak. Megengedte. Meg merte engedni.

Annyira nem ment a szülés, hogy elvesztettem magamban és mindenben a hitemet. „Menjünk kórházba!” – csak ez az egy mentőgondolat éltetett, hogy valahogy túlélem a szülést. Örök életre hálás leszek, hogy utolsó próbálkozásként a kádat ajánlottad: persze a VÍZ – így, csupa nagy betűvel – megtette hatását, s ki tudtam szállni a világból. Az időt persze nem tudom, de Tamás ott szundikált a kád mellett, úgyhogy sok lehetett.

Végül már csak az jutott eszembe, hogy Téged hívjalak. „Ági!! Mi ez?!” „Ez? Tolófájás.” „Még nem éreztem ilyet!” Lehet, hogy ezt csak gondoltam: „A francba! Hogy’ lehetséges, hogy Hajnal születésénél ezt nem éreztem?! Ja! Hogy nem várták meg!”

„Szóval, akkor jön?!” „Itt a fejecskéje, megsimogathatod.” „Hűűű, szétszakadok! Ezt ki lehet bírni?!” „Vége!!” „Jé, tisztára olyan a lábacskája, meg a füle, mint Tamásé!”

„Hűűű, te aztán kilőttél! Te csak fogjad, tessék! Kinga! El kell kötnünk!” Elszakadt a köldökzsinór.

Az endorfin megérkezett, az sem izgatott, hogy a véres vízben fekszem, csak repültem a boldogságtól a kisbabámat szorítva. Ők pedig olyan nyugodtan végezték a dolgukat, hogy a hathetes kontrollon csak úgy meresztettem a szememet, amikor megtudtam a helyzet súlyosságát: „Én ilyet még nem láttam! Hogy elszakad a köldökzsinór!”

Aztán a kontrollról még egy mondatot hazavittem Tőled, ami önvádamat helyre tette rögtön. Azóta is sokszor kinyitom ezt a fiókot a szívemben, kisegítésként: „Annyira bánt, hogy Hajnalnak nem adhattam meg a születésénél ezt az élményt!” „Az akkori tudásod szerint a legjobbat adtad neki.”

Ági… Bölcs asszony. Tanító. Példakép.

 

A bordó falevél: Kinga

Mosolyod, lényed sugárzása. Bármelyik percben elő tudom hívni. Örökre szép vagy nekem, bennem.

 

Az üdezöld falevél: Tamás

Hogy tudnám meghálálni, hogy túlléptél önnön félelmeiden: azt nézted, amit én szeretnék, és elvállaltad mellettem az otthoni szülést! Megadtad magad, és átélted minden férfi ősi krízisét, hogy nem tudsz semmit tenni, „csak” ott lenni.

 

Kis bogár, kis katicabogár: Hajnal

Különleges kis lény. Maga a csoda! Hosszú éveket vártál rám… míg újra megérkeztem Hozzád Barni mellől. Gombóc a torkomban és könnycsepp a szememben a hála.

 

Piros falevél: Barni

Azóta is olyan vagy, ahogy születtél. Egyszerre ragaszkodsz, és egyszerre szakítod el magad. Sokszor csak szemlélni tudlak, de érteni nem… de ez a szeretetemen mit sem változtat. Ezt tanultam Tőled. A kertemben mindig van nárcisz. El nem mulasztanék születésedre gondolni minden tavasszal, amikor egy csokornyit teszek az asztalra.

Cs. Zs.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.