1534. nap: Ági fogsága jelkép

Régen születtek már a gyerekeim, a legkisebb is 12 lesz lassan, így az életünk születéses szakaszát más élmények, más mindennapok váltották fel. Ági üzenetére, hogy kell még mese, megírtam én is a magunk történeteit. Még nem jelentek meg, de azóta mindennap nézem, hogy mikor kerülünk sorra… És közben olvasom a történeteket, a másokét, a „frisseket” is, és nagyon-nagyon fáj a szívem sokszor.
Meg dühös vagyok, és elkeseredett. A születéseket olvasva döbbenek rá: Ági fogsága sajnos jelkép: a nők megalázásának, és kiszolgáltatottá tételének jelképe. Elkeserítő arra gondolni, hogy naponta hányszor, hány asszonnyal történik meg hasonló most is, mint amit leírnak a kórházban szokásos „rutin” történeteknél… Olyan fogalmakról olvasok, amikről nem is tudtam, hogy létezik: „kinyomták belőlem” és társai… Azt gondoltam, a dolgok előre haladnak, felfele törekednek, javulnak stb. Így kellene lennie…
Az otthonszülés egy dolog, egy választás. Családok döntése, akik sokféle okból otthon akarják megélni a születést. De a szülés, úgy általában, nem jelentheti a teljes megalázottságot, és alárendeltséget. Nem jelentheti, hogy finoman szólva alacsony érzelmi intelligenciájú orvosok könnyű pénzkereseti forrása legyen. És azt sem jelentheti, hogy szerencse dolga, hogy emberségre akad-e valaki a szülészeteken…
„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek…” mondja az írás. Igen, gondolom, nem direkt gonosztevők dolgoznak azokon a helyeken, de a puszta tudatlanság azért nem mentség mindenre.
Ne haragudjatok a kitörésem miatt, de sok történetet nehéz feldolgoznom… A 16 éves lányomat „letiltottam” a kórházi történetek olvasásáról, hogy be se kerüljön a fejébe. Az ő generációjuk 10-15 év múlva szülni fog. Nem olyan sok idő. Megérdemelnék, hogy addigra az otthonszülés csak egy helyszínválasztást jelentsen, ne pedig az emberi méltóság és megbecsültség választását.
F. K. J.
Luca > > >
Ambrus > > >
Illés > > >
Életiskola > > >