igaz történetek szülésről, születésről

1511. nap: Kórházi szülést soha többet! (Sára)

Megjelent: 2014. nov. 24.

Ábel első születésnapjára készültünk. Bár a menstruációm késett, és volt egy futó gondolatom, hogy babát várok, nem vettem komolyan. Abban a hitben éltem, hogy természetes úton nem lehet gyerekünk. Rohamszerű görcsökkel és ömlő vérzéssel érkeztünk a kórházba. Jó egy hónap múlva, a gyógykaparás eredményéből tudtuk meg, hogy babát vártam. Ez azt jelentette számomra, hogy valóra vált az álmom, természetes úton is megfoganhatok. Ettől a naptól fogva semmi mást nem akartam, csak ismét babát. Talán még lázasabban és görcsösebben, mint az elsőt. Mire Ábel második születésnapja is eljött, Sára ott volt már a hasamban három hónapja.

A várandósság zavartalanul telt. Egy napsütéses őszi reggelen úgy éreztem, hogy fájdogál és keményedik a hasam. Mindenki azt mondta, hogy a második baba hamarabb jön. De én nem tudtam, hogy ezt hogyan is értik pontosan. Úgy éreztem, mielőtt elmennénk sétálni, jó lenne, ha valaki megmondaná, mennyire közeli már az idő.

A korrektség kedvéért, mielőtt elindultunk volna a kórházba, felhívtuk a nőgyógyászunkat, aki azt mondta, hogy jó, akkor menjünk be 11-re, addigra ő is ott lesz, megbeszéljük. Mi mondtuk, hogy annyira nem erősek a fájások, bárki megvizsgálhat, majd hívjuk, de ő ragaszkodott hozzá, hogy bejön.

Így utólag nézve ezen a ponton rontottuk el, hogy telefonáltunk, hogy izgultunk, hogy előre akartunk tervezni. Mikor a kórházi fájásmérő eredményét értelmezve közölte Zsolt, hogy itt nincsenek is fájások, én boldogan pattantam volna föl, hogy jó, akkor mi elmegyünk sétálni az őszi napsütésben.

Az indulatos válasz az volt, hogy persze, hát mit gondolunk, ő miért utazott 100 kilométert? Meglepődtünk, de még nem sejtettünk semmit. Pár óra sétálgatás után természetesen burkot repesztett az orvos, de az igazi, erőteljes fájások ennek ellenére sem indultak be. Újabb pár óra elteltével, egy vizsgálat során olyan fájdalmat okozott, amitől felsikoltottam, hogy: „Neee!” Erre azt mondta, mit képzeltem, fájdalom nélkül szülni?! Új oldaláról ismertük meg a korábban figyelmes, megértő férfit. Mint utólag rájöttem, a kezével tágította a méhszájat.

Szó sem volt az Ábel születését kísérő boldog, barátságos légkörről. Mindezt nehezítette túlzott érzékenységem ebben a helyzetben. A vajúdást, ráhangolódást, belesimulást a helyzetbe nehezítette a vajúdószobával szomszédos csecsemőosztályról áthallatszó babaordítás és a rádió bömbölése. Az Ábel születésére jellemző ellazultság és belső béke helyére a feszültség és valamiféle bezárulás érzés lépett. Szorítottam a fülemet, és minden izmomat megfeszítettem, hogy megpróbáljam kizárni a külvilágot, de nem sikerült. Nem tudott magával rántani a fájdalom a maga mélységeibe, csak a gyötrést éreztem.

Egy újabb vizsgálat során hirtelen mintha pisilnem, kakálnom kellet volna egyszerre. Ez után mondták, hogy feküdjek föl a szülőágyra. Orvosom valami tőlem teljesen távolálló ritmusban kérte tőlem a levegőszívást, -fújást és a baba kipréselését. Majd a hasamba könyökölve 18 óra 20 perckor megszületett Sára Róza gyönyörű, ordító csecsemőnk.

Éveken át hangos és elkeseredett, vigasztalhatatlan sírással tudatta a világgal, hogy valami nagyon nem jó. Mi is rögtön menekültünk volna. Kérdeztük, hogy hazamehetünk-e egészséges újszülöttünkkel, de közölték, hogy én most azonnal is, de a gyermekünket nem adják. Ott a szülőágyon fogadtuk meg a férjemmel, hogy kórházi szülést soha többet az életben. Ezt a fogadalmunkat meg is tartottuk. Botond és Gergely már a maguk ritmusában, háborítatlanul jöttek világra.

Sokáig haragudtam még Sára születése miatt nőgyógyászomra. Később saját magamra, hogy hogyan hagyhattam, hogy mindez megtörténjen.

Mára rájöttem, hogy valójában Sára is és én is sokkal gyötrőbbnek éltük át az ő világra jöttét, mint amilyen egy kívülállónak lehet ez a történet. De mindez biztosan kellett ahhoz, hogy az a mélységes szeretet és hála, hogy ő van, a felszínre jöhessen, és új értelmet nyerjen. Valahogy mindketten meghaltunk és újjászülettünk ebben a szülésben, mindketten gazdagabbak lettünk általa.

B-T. Sz.

Ábel > > >
Boti > > >
Gergő > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.