1475. nap: Bobi otthon – kedves, illatos szép emlékek

És végre a negyedik, Bobi végre otthon születhetett! Vele tényleg áldott állapotban voltam. A kicsi lelkéből olyan vigasztaló békét éreztem, amit előtte nem. Annyira más volt a felkészülés is! Ismeretlen, ismerős dolgokat beszerezni, a felelősség is más, de mégis nyugodtabb valahogy az egész.

Már párperces fájásoknál ketten jöttek ki hozzánk, vacsival vártam őket. Ágiból áradt a teljes nyugalom, és ezzel is sokat segített! Együtt ettünk és beszélgettünk miközben…

Kedves, illatos szép emlékek ezek, amiket nehéz szavakban úgy leírni, hogy valamit vissza is adjanak…

Nem tartott sokáig a vajúdás és némi köldökzsinórgondokra emlékszem, ami zseniálisan meg lett oldva, amúgy minden rendben ment a maga természetes módján. Már végre félig ülhettem közben, és én is tanultam tovább kicsit „szülni”.
Egyik nap a nappaliban ülve beszélgettünk a fiúval, és megemlítette mellékesen, hogy ő emlékszik a születésére, és arra, ahogy a köldökzsinórt elvágják, és egy rózsaszín csipeszt tesznek rá. Ezen igen meglepődtünk. Azt is mondta, lehet, álom volt. Örül viszont, hogy így kezdődött a földi élete. A legnyugodtabb, lazább gyerek, szeret bulizni, futni, kitűnő tanuló, reményeink szerint hamarosan lediplomázik.

Gy. M.

Blanka > > >
Hanna > > >
Jonatán > > >
Sára > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• Day 999. To enunciate
• 1845. nap: Lehet, hogy meghal? (Jankó születése császármetszéssel)
• Day 378. It’s lunch-time (my son, Máté’s birth)
• 551. nap: Gyerek gyereknapra
• 637. nap: Második Telihold