1472. nap: Blanka Kerepesen – „Ne kelljen még bemenni!”

Könnyebb volt szülni, mint írni róla. Megadatott, hogy öt boldog gyermeknek adhattam életet, és nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy ebből kettő otthon születhetett. Legszívesebben mindet így…
Az első lányomat, Blankát Kerepesen szültem. Emlékszem, lecsókészítés közben indultak el a fájások, és húztam az időt, ameddig csak lehetett, hogy ne kelljen menni. A doki nagyon rendes volt, és ennyi.
Kedves, humoros, tiszta lelke volt és van is a leányzónak. Azzal szoktunk vele viccelődni, hogy olyan tökéletes, égből pottyant le közénk. Tanítónő lett belőle, alig várjuk, hogy halljuk a gyerekes sztorikat tőle. Férjnél van már három éve, de még nehezen szánja rá magát, hogy anya legyen, pedig annyit gyönyörködünk bennük, ahogy szeretik egymást. Kész felüdülés minden velük töltött perc. És a párom már amúgy nagyon szeretne unokázni.
Gy. M.
Hanna > > >
Jonatán > > >
Bobi > > >
Sára > > >