igaz történetek szülésről, születésről

1425. nap: Mire megfőtt a tészta, megszületett a gyermek (Benedek születése)

Megjelent: 2014. aug. 30.

Várni a második gyermeket egyszerre könnyebb és nehezebb, mint az elsőt. Az ember már csak tényleg a legszükségesebb vizsgálatokra megy el, tudja, hogy biztosan otthon akarja világra hozni a babát, egy csomó kétely és bizonytalanság, ami az orvostudománnyal kapcsolatos, megszűnt, és a bizalma megnövekedett a saját testével kapcsolatosan. Mégis a várandós nő testi szinten képes megélni, hogy EZ EGY MÁSIK SORSTÖRTÉNET. Másként vannak a rosszullétek, a kívánósság is más, mások a ritmusok, másra érzékeny ez a gyermek, mint az előző. Újra kell tanulni mindent. Hogy fogja fogadni a nagytestvér a kicsit? Hogyan lesz a hármasságból négyesség a családunkon belül? Hogy tudunk jól és szépen felkészülni a változásra? Tudok-e elég időt szakítani az új jövevényre a nagytestvér mellett? Tudok-e időt szakítani magamra? Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam a kilenc hónap során.

Persze a legnagyobb változás, hogy ez már egy legális otthonszülés lehetett annak minden előnyével és hátrányával együtt. Sebaj, papíroztunk, bemutattunk, szóltunk, bejelentettünk stb. minden hivatalba és illetékes szervnek, hogy bizony itt otthonszülés lesz…

Mind a két gyermekem ugyanarra a napra volt kiírva a várandós kiskönyvbe: augusztus 30. Gondoltam, senki nem születik természetes úton azon a napon, amire ki van írva… ez csak egy saccolt számítás eredménye. Az élet az másmilyen. Panka is kilenc nappal később jött világra, mint ahogy az a kiskönyvébe be volt vésve. De nem, Benedek (csak a születésnél tudtuk meg a nemét biztosan, nem kérdeztük meg, ez mindig jó játék) mindent a „kis és nagy könyvek” szerint tesz azóta is. Ha azt mondták itt kinn, hogy augusztus 30., akkor ő azt úgy időzíti…

otthonszülésBenedekkel inkább a házban, a belső terekben voltak erős fészekrakó megmozdulásaim, Pankával, négy évvel korábban, inkább a kertben. Benedek várandóssága alatt rendszeresen úsztam és nagyon megszerettem a vizet. Frederick Leboyer Gyöngéd születés könyvét újra elővettem és sokat olvasgattam. Teljesen mást üzent most, mint négy éve. Most sokkal katartikusabb volt néhány mondat és jobban rám talált.

Jöttek a fájások már előző este is, figyeltem, felkeltem, mozogtam, majd elmúltak. Másnap hajnalban (augusztus 30.) megint arra ébredtem, hogy nyomul lefelé a gyermek. Mozogtam, ringatóztam, figyeltem. Nem múlt el. Panka lányunk megérezte, hogy itt most fontos dolog történik, így átjött a mi szobánkba, és kérte, bújjak be mellé. Bebújtam, de közben nem múltak a fájások, így próbáltam mellette feküdni csendben, összeszorított szájjal, és aztán rájöttem, hogy most nem itt van a helyem. Mit keresek én „csendben, visszafogottan” az ágyban?

Kijöttem és szóltam a páromnak, hogy vegye át az odabújó szerepét. Kimentem, folytattam a ringatózó fájdogálásokat, pakolásztam. Bizony a fájások egy óra múlva (hajnali öt órakor) már hatpercesek lettek. Elkezdtem telefonálni az asszonyi segítőknek. Gondoltam, még van idő, hatperces fájásokkal még van egy pár óránk. A többiek is így gondolták, csak a szomszéd asszonytársi segítőmnek villant át az agyán, hogy lehet, hogy mégis sietnie kellene. Pankáért jött a keresztanyja, szerettem volna, ha rá most nem kell figyelni, a hátsó ajtón mentek ki, pizsamába, cipő nélkül, szinte kisurrantak hajnalok hajnalán. Megkönnyebbülés volt, hogy nem hallja a vajúdást és nem keres.

otthonLementem, szóltam a páromnak, hogy gyorsan mossa ki a kádat, mert ott nagyon jó nekem a tágulási szakaszban. Könnyű ellazulnom, és a meleg víz csodákat művel. Megtörtént. Kérdezte, hogy mit csináljon. „Főzzél!!! – hangzott a válasz. – Jönnek a segítők, kell a finom étel.” Ő jól és szívesen főz. Megjött a szomszédból a segítő asszony. Biztonságot adott, hogy tapasztalt nő van mellettem.

Felgyorsultak a fájások, hirtelen kétpercesek lettek. A gyermek megállíthatatlanul jött ki. A bába még úton volt felénk. Ekkor világossá vált, hogy ezt a gyermeket most így a kádban a doulámmal és a párommal fogjuk világra segíteni. Tudtam, ha egy szülés gyorsan megy, ott nem szoktak lenni komplikációk. Ez nyugtatott meg. Eszembe jutott, hogy mit mondott a bába, amikor utolsó találkozónkon megkérdeztem: „De mi van, ha gyorsan jön világra ez a gyermek?” „Guggolj le a földre és kapjátok el, nehogy lepottyanjon!” – hangzott a válasz félig viccesen. Ugyan már, gondoltam akkor, ez egy nagyon megfontolt, nyugodt és lassú gyermek, ez nem fog kapkodni. Hát nem így volt, jött, mint a gyorsvonat, megállíthatatlanul és mégis finoman.

A bábával telefonon tartottuk a kapcsolatot. Tudta, mi a helyzet, sietett… Maradtam a vízben, engedtem, hogy jöjjön a fájdalomhullámokkal együtt a gyermek is. A doula finom, csendesen támogatóan volt jelen a félhomályban úszó fürdőszobában. Majd mikor már látszott a gyermek feje búbja, kiszólt az Apának a konyhába, hogy jöjjön be, mert itt az idő… Ő bejött, finoman kitámasztotta a lábam a kádban, segített tartani. A doula pedig a gyermeknek segített, követte a folyamatot. A gyermek szinte végig burokban volt, az utolsó előtti fájásnál repedt el a burka. Ügyesen vigyázott magára. Végül hajnali 5.55 perckor a vízben e világra megérkezett Benedek.

babaNagy volt az öröm, a vizet leengedtük, és a hasamra fektettük. Még mindig nem tudtuk, hogy fiú-e vagy lány. Megtapogattam. „Fiú” – mondtam… azért ezt lehetett sejteni. Egyik szemét kinyitotta, körbenézett vele, majd visszabújt kis takarókuckójába.

Megérkeztek a bábák. Megvizsgálták a gyermeket, jól bebugyolálták. Segítettek a méhlepényt megszülni. Kimentük a nappaliban megvetett ágyba.

Mire megfőtt a tészta, megszületett a gyermek…

Benedek igazi úriember, még egy kis repedést sem csinált egy ilyen gyors szülés során. Mi az új jövevénnyel szopizni tanulgattunk. Ők pedig tésztát ettek a reggeli fényekben. Jó volt őket nézni. Finoman jókedvű és derűs volt mindenki. Boldogság és hálaérzet volt bennem napokig. Eufória.

Köszönet érte minden földi és égi segítőnknek!

Zs. Á.

Első szülésem > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.