igaz történetek szülésről, születésről

1415. nap: Csilla és Győző – doula is születik

Megjelent: 2014. aug. 20.

December 27. – Csilla a védőnőnél jár, vérnyomása 140, majd 160, vérnyomáscsökkentő receptet kap, vizelete negatív, utána ultrahang. Becsült súly 3850 g, ultrahangos azt mondja, nemsokára megszületik.

14.00-től fájások, keményedések, ami estére elmúlik. A vérnyomás normalizálódik, 140 alatt. Megbeszéljük este, hogy szóljon a Bábának azért, tudjon erről. Jó a kedve, bár aggódik, hogy kórházba kell menni. Sikerül megnyugtatni.

Éjszaka nem alszik, vérnyomás egyszer 170.

December 28. – a vérnyomás egész nap nem megy 140 fölé, délután átmegyek, sokat beszélgetünk, minden oké. Már teljesen befelé fordult, álmos, étvágya nincs… jó jelek.

December 29. – reggel hatkor jön a telefon, hogy ötpercesek a kontrakciók és nagyon fáj… Repülök… 6.20-kor már ott vagyok… viszem a dúladobozomat az olajakkal.

Csilla jól van, mosolyog, Boró és Laca még alszik.

A fájások szépen, rendszeresen ötpercenként jönnek, 40 másodpercig maradnak. Csilla közben sétál. Már előző este elkezdődött a vajúdás, 23.00 felé, akkor 15, majd 10 percenként. Az éjjel alvás nélkül, de pihenéssel telt.

Vizet forralok a borogatáshoz, a közelbe készítem a nejlonokat és a papírvattát. Csillát ivásra bíztatom, csalánteát főzök neki. Vérnyomást mérünk, 133.

Csilla az oldalán fekszik a kanapén, én borogatok serényen, néha rám förmed, hogy hozzam gyorsabban a forró pelenkát. Aláteszem a nejlont, már sejthetek valamit. Kérem, hogy hívja a Bábát, mert szerintem már nincs sok hátra.

Laca felkel, megreggelizik, lassan Boróka is ébred. Lemennek a ház elé, várni a bábát, hogy mielőbb felérhessen. (És ne a mit sem sejtő Mamához csengessen be.)

Közben én teljesen elmerülök abban, ami történik, már én sem látok kifelé. Egyre erősebbek a hangok, a fájások, meglátom a kifelé toluló burkot. Csilla mondja is: „Jön!”, mondom: „Csak a burok”. Nem tudom, miben bízom, nem gondolkodom rajta, hogy ha a burok jön, jön a fej is mindjárt.

Csilla széttárja combjait, hogy utat engedjen a babának, valamit csinálok a gátnál, ellen tartok, ösztönösen, azt sem tudom, mit csinálok… Hetekkel később jut eszembe, hogy Győző burokban született, és én téptem fel könyökénél a burkot.

Ráteszem Csillára, nagy levegőt veszek… hát meglett.

Ekkor lép be a Bába, megnézi, minden rendben, nincs gátsérülés sem, Győző szép, várjuk a lepényt. Én zokogva borulok a Bábára – doula lettem. Kicsit másképpen, mint ahogyan terveztem, de egy életre elegendő erőt kaptam a további szülésekhez.

Köszönöm!

Cs. A.

Boróka születése anyaszemmel > > >
Boróka születése apaszemmel > > >
Győző születése anyaszemmel > > >
Győző születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.