1286. nap: Hiába a „jó szülőalkat” (Zalán)

Első gyermekünket, Zalánt vártuk. Egyszer csak kiderült, hogy Zalán faros. A nőgyógyász végig biztatott, hogy hátha megfordul, mert nem szeretne megcsászározni, olyan „jó szülőalkatom” van. Minden praktikát bevetettünk, hátha megfordul, de nem. Próbálkoztunk külső fordítással is a 36. héten, de a kellemetlenségek ellenére ez is sikertelennek bizonyult.
Végül belementem, hogy a betöltött 40. héten megcsinálja a császárt a megbeszélt időpontban. Furcsa volt a nagy nap előtti estén ágyba bújni és azon gondolkodni, mi fog történni holnap, tudni, hogy másnap délután már hárman leszünk. Többször eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha bent lehetne velem a férjem is, és nem lennék egyedül, kiszolgáltatottan a műtőben, de minden jól alakult, egy kedves aneszteziológus végig tudósított, hogy mi történik.
Biztos vagyok abban, hogy nem ugyanaz a katartikus élmény volt az első találkozás Zalánnal, mint egy természetes szülés után, de nagyon jó volt látni, érezni a melegségét az arcommal. Nemsokára már a szopizást gyakoroltuk a szobában.
Az első együtt töltött órákat azért beárnyékolta, hogy nagy fájdalmaim voltak, amíg lassan elmúlt az érzéstelenítő hatása, és segítségre volt szükségem, hogy tarthassam, szoptathassam kisfiamat.
Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar felépülök egy nagy hasi műtét után, de egy-két héttel a szülés után már teljesen jól voltam, bár a seb körüli érzéketlenség sokáig zavart még.
F-T. P.
Janka > > >
Lehel > > >
Ábel > > >