1125. nap: Erre vártam (Göncöl születése)
„Kilenc” hónapot volt a magzat a méhemben, és majd ennyi kellett ahhoz is, hogy megszülessen ez a történet:
Erre vártam már oly régóta, hogy babát hordozzak a szívem alatt. Fiatal anyuka szerettem volna lenni, de nem volt megfelelő partnerem a családalapításhoz. Teltek, múltak az évek, míg megtaláltam őt. Kiköltöztünk tanyára, hogy a gyermekeinknek ott teremtsük meg a felhőtlen gyermekkort. Irtóztam az orvosoktól, a kórháztól, ami ott folyik, attól a személytelenségtől. Gondoltam, ha már a természetben élünk, miért ne vállalnám az otthonszülést, háborítatlanul. Ebben párom teljes mértékig támogatott. Így elég hamar másállapotba kerültem.
Az első trimeszterben felkerestük Ágiékat, így tudtunk minden hónapban egy napot a felkészítőn tölteni. Nagyon sokat megtudtunk az anyaságról és a baba érkezéséről.
A várandósságom boldogságban, eseménymentesen zajlott, két orvosi hibát leszámítva. A városban, a megyei kórház szülészete híres a maradiságáról, így ha végül mégsem otthon szültem volna, keresnem kellett egy másik alkalmas helyet. Választásom a fővárosra esett, ott két alternatív kórházat néztünk jobban meg magunknak. Találtunk ott egy szülésznőt, aki megfelelt az elvárásainknak (akkor!). Bár támogatta az alternatív szülési formákat, az otthonszülést mégis ellenezte, így nem is avattuk be terveinkbe. A terminus előtti napon az utolsó orvosi vizsgálat alkalmával pedig leválasztotta a burkot. Én meg szóhoz sem jutottam, amikor mondta, mit csinál. Így hát pontos volt a kisfiunk.
A szülés elég gyorsan ment ahhoz képest, hogy első baba hat és fél óra alatt megvolt, és a kezemben, illetve a hasamon tarthattam.
No, vissza az elejére… Fél 12 volt egy gyönyörű őszi éjjel, amikor hasfájásra ébredtem. Nem gondoltam én, hogy ez már AZ. Kimentem a budira dolgomat végezni. Valami nem olyan volt, mint szokott. Közel fél óra telt el, míg ébresztettem a páromat, hogy szülünk! Felhívtam a bábát, ő éppen le akart feküdni, ezért mondta, hogy számoljam a kontrakciók hosszát és gyakoriságát, és ha 50 másodpercesnél hosszabbak, akkor ismét csörögjek. Elég hamar újra hívtam, mert hogy a fájásaim ötpercesek voltak, és 47-53 másodperc hosszúak.
A vécé és az ágy között lavíroztam. Minden kijött belőlem, nem kellett beöntés vagy kúp. Aztán a gyomromban lévő, épp emésztés alatt levő padlizsánkrém is távozott. Alul-felül tiszta voltam. Most már kezdődhet a kitolás. Közben befutott a bába, így már hárman lettünk. Előkészített mindent.
Teljesen én irányítottam a szülést. Ahova mentem, ő jött utánam, mint az árnyék. Egyedül akkor szólt, amikor úgy látta, hogy a baba elől zárom el az utat. Nagyon előrehajoltam fájás közben, ekkor mondta, hogy próbáljak meg egy kicsit kiegyenesedni. Végül térd-könyök helyzetben hoztam világra fiunkat. Egy fordulást kihagyott, és egyből a bába kezébe csúszott. Közben én csak szorítottam a párom kezét, ahogy tudtam.
Egy álom volt, magával ragadtak az események, és másnapra már hárman feküdtünk az ágyban. Nem vagyok előre tervezős, de ennél szebben nem is sikerülhetett volna az első szülésem. Annyira meg voltunk lepve, hogy először a bábának kellett pelenkáznia Göncölt. Még sose csináltam ilyet, sőt, még sose láttam, hogyan is teszik rá a „produktumfogót”.
Negyven fát rendeltünk egy kertésztől, azok pont másnap futottak be. Így a méhlepény fölé egy körtefát ültetett a nagypapa.
Köszönöm M., hogy velem voltál, és elkísértél ezen az úton. Hálás vagyok a sok ötletért, biztatásért és türelemért. Lekötelezve érzem magam, ahogy Ági példát mutatva okított és bátorított.
Szüljetek otthon, háborítatlanul!
N. E.
Göncöl születése apaszemmel > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 721. nap: Világok közötti élmény (Alex)
- 1871. nap: A császárt ismeri, azzal nem volt baja (a mi születésünk)
- 756. nap: Jól haladunk (Benedek)
- 681. nap: Álomszerűen (Milán születése)
- 496. nap: „Itt az öcsikém!” (Attila)
