igaz történetek szülésről, születésről

1115. nap: Aki nem született meg

Megjelent: 2013. okt. 24.

Mindmostanáig eszembe se jutott, hogy róla is írhatnék. Mert azért valakit nem hagytam. Döntöttem a halála felől. (Hogy lehet jóvátételt nyújtani ebben az esetben?)

Fiatal voltam, pont, mint anyám, 20 éves. Kb. fél éve jártam a fiúval együtt. Pont, mint a szüleim, amikor fogantam. Ősszel szakmai gyakorlat keretében Olaszországba utaztunk pár napra a gyakorlati helyről, és akkor már nagyon meg kellett volna jönnie. Minden pisilésnél reménykedtem, hogy majd most barna lesz a vécépapír. Hát nem. Nem mertem rágondolni se, hogy terhes vagyok. Teljesen elképzelhetetlen volt, hogy ez velem lehet.

Itthon vettem egy tesztet. Terhes voltam. Űrt éreztem, ez hogy lehet. A pasim azt mondta, hogy rám bízza a dolgot, döntsem el én, az én testem, ő támogat, bármit döntök. (Akkor azt hittem, jó fej, de persze, csak még jobban egyedül hagyott azzal, hogy rám bízta a döntést és a felelősséget egy-két-három emberért.) Senki más nem tudta, csak mi ketten. Anyámnak eszembe se jutott, hogy szóljak, apámnak pláne, meg senkinek se.

A mellem már nagyon megnőtt, feszült. Sírtam és cigiztem, és bűntudatom volt.

Egyetemre jártam, dolgoztam, albérletben laktam, buliztam, cigiztem, ittam, apám is ivott egy másik városban.

Nem tudtam elképzelni, hogy a pasimmal családi életet kell élnem ilyen fiatalon. Még annyi mindent akartam csinálni, de azt nem, amit a szüleim.

A hivatalos szervnél nem kellett indokolni nagyon semmit, az abortusz napján a felvevő orvos azt mondta, ő is ezt tenné. Fiatal volt. Egy ötgyerekes anya, aki a hatodikat abortálta éppen, azt mondta, ő nem tenné a helyemben, lehet, hogy nem is lehet többé gyerekem.

Csak akkor altattak el, amikor már bent voltam a műtőben, szülőszékszerűn, levetkőztetve, lábaim kikötve, lámpa odavilágítva, zölddel letakarva, és csak akkor. Nagyon féltem. Nem voltam biztos a döntésemben, de nem is tudtam mást csinálni.

a meg nem 2.

Mikor felébredtem, nagyon sírtam.

A pasimmal a kapcsolatom is meghalt, olyan volt, mintha elhúzták volna a fekete függönyt, és még hét évig együtt éltünk, és a legmegalázóbb körülmények között is alig bírtunk elválni.

Kb. hathetes volt. Kb. júliusban született volna. 15 éves lenne.

Nem tudtam, hogy nem vagyok jogosult dönteni élet és halál dolgában.

M. Sz.

Ágnes > > >
Júlia > > >
András > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.