1046. nap: Elsőre elvesztettem…?

Fiatal voltam, főiskolás, szerelmes, és nagyon vágytam már babára. Persze, senki sem értette meg. Annyira vágytam rá, hogy egyszer csak nem jött meg, hányingerem volt, émelyegtem, kívánós lettem, ugyanakkor néhány ételre rá se tudtam nézni. A méhem is elkezdett növekedni, éreztem a változást a testemben. Boldog voltam, nagyon. Csodás, végre van valaki a szívem alatt!

A második hónapban mentem el orvoshoz, ő is azt mondta vizsgálat alapján, babát várok. Mindenem ezt mutatta. Csak az ultrahang nem… Sehol sem találtak babát… Hát mégse lakik bent senki?? Hogy lehet az? Mi történik velem??

Pár nap múlva megjött, jó erősen, bepótolta a kimaradást, majd’ tíz napig tartott. Ha volt is, elment.

Szomorú lettem, gyászoltam hónapokig. Könnyes lett a szemem, ha gömbölyödő pocakot vagy kisbabát láttam. Szenvedtem miatta. Az enyém meghalt, elvesztettem, vagy csak az elmém játszott velem. Nem igazság!!! Dühös voltam, de aztán lassan megbékéltem.

Pár hónap múlva valóban élet költözött belém, aki aztán épségben ki is bújt a végén.

V. K.

Első szülésem > > >
Vetélés > > >
Második szülésem > > >
Harmadik szülésem > > >
Vetélés > > >
Negyedik szülésem > > >
Ötödik szülésem > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• Day 374. I was given another chance – Benedek’s birth
• 368. nap: Pohár víz (Lellus)
• 1309. nap: Zétény és a Dédi
• 1597. nap: „Nyugi, valami történni fog”
• 541. nap: Maga így akar szülni? (Samu)