igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1760. nap: Már csak föl kell nevelni 2.

Megjelent: 2015. júl. 31.

Minden apró mozdulatnak jelentősége van. Noémi úgy engedi bele magát a folyamatba, mint ahogy a hideg vízbe ereszkedik bele a fürdőző, szokja, szokja a bőre, végül már élvezi, úszik, úszik, tempózik befelé. Jenő, mint egy kis mentőcsónak, siet utána, küzdve a szembefröcskölő hullámokkal, esetlenül, le-lemaradozva.

Tovább

1759. nap: „De szép vagy! Megjöttél?” (Már csak föl kell nevelni 1.)

Megjelent: 2015. júl. 30.

Ez a reggeli csúcs, akárhogy is nézzük. Már harmadszor telefonál Jenő, amióta elindultam. Meg kell szerezni azt a szirénát, akárhogy is. Na, végre, ez az a ház. Nincs parkolóhely. Ott egye meg a fene,...

Tovább

1758. nap: Eufória (Sodort a sors… 2.)

Megjelent: 2015. júl. 29.

És innen kezdődött az én igazi anyai pályafutásom. És mintha nő is mostantól lettem volna! Innen egy új időszámítás és két évig teljes eufória. Nem tudom, leírjam-e a részleteket, mert szerintem nem lehet. Az az alázat, ahogy ott körülvettek engem Ági és Böbe, az a jelenlét és figyelem. El tudtam engedni magam és el tudtam engedni végül a félelmeimet.

Tovább

1757. nap: Sodort a sors…

Megjelent: 2015. júl. 28.

Hogy miért lett császármetszés? Csak annyit mondok, ha kérdezik: nem tudom. Mert fizikailag lehet azt mondani, hogy kevés volt a magzatvíz, alig voltak fájások, ez volt a legjobb megoldás akkor. Lelkileg meg lehetne azt mondani, hogy képtelen voltam akkor még SZÜLNI, felvállalni egy sorsot, tudatosan, és anyává lenni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Tovább

1756. nap: Egységélmény

Megjelent: 2015. júl. 27.

Közeledtünk a kitoláshoz, az orvosom, R. kedvesen elmondta, hogy minden úgy fog történni, hogy nekem jó legyen, nem avatkoznak bele a rendesen zajló szülési folyamatba. A szülésznő megkérdezte, hogy megnézheti-e, hogy állunk a méhszájjal – mondtam, hogy természetesen. Ekkor megnézte, megnyugtatott, hogy elsimult méhszáj van, jöhet a baba, a magzatburok ekkor meg is repedt, és gyakorlatilag perceken belül megszületett a gyermek.

Tovább

1755. nap: Nem én szültem

Megjelent: 2015. júl. 26.

Aztán nyomok. Nem megy. Mondom, nem bírom. Nincs erőm!!! Elfogyott!!! De van!!! – így Ági. Arra kér, szedjem össze minden erőmet és adjam oda a Babának. Így teszek és olyan iszonyatos erővel nyomok, hogy hegyeket lehetne vele mozgatni. És ordítok. Akkorát, mint még soha! Mint egy sakálüvöltés! Egy nyomásra megszületik a gyermek.

Tovább

1754. nap: „Mesés szülés” 2.: Madárfiú

Megjelent: 2015. júl. 25.

„Kelepelve-kerepelve” fogadott. Beszélt, olyan volt, mint egy nagy, kelepelő madár. Futkosott, de inkább röpködött. Tudták, kisfiút várnak, akinek egy madárnevet szántak. Az lesz a neve, hogy Holló utasa. A név jelentéséről csipogott Éva, mintha csipogna. Sötét madár, de mégse gyászt, hanem jó hírt hoz és nagyon bölcs.

Tovább

1753. nap: „Mesés szülés” 1.: Viráglány

Megjelent: 2015. júl. 24.

Fokozatosan egyre inkább kizáródik a külvilág, a mama messze kerül, csönd van, Éva elmerül, felbukkan, anyja, nagyanyja csak messziről tekintgetnek le rá, suttogva érdeklődnek, ha valamelyikünk kimegy, Évából valódi vajúdó nő lesz, vajúdása kiárad, elárasztja a mindenséget. És ekkor mesét kér. Meséljünk neki... Bármit lehet, csak ne a Micimackót...

Tovább

Facebook