igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1639. nap: Mese, mese, mátka, így született egy királylányka – ez egy szülésmese

Megjelent: 2015. ápr. 1.

A vajúdás hetekig tartott, apránként, időről időre előhozva bizonyos félelmeket, ki nem mondott gátakat. Anya és baba teste közben érlelődött a szülésre-születésre, de a vajúdás mindig megállt, amikor el akart indulni a kórházba. Ez az anyuka nagyon szeretett volna megfelelni az országa törvényeinek, betartani a szabályokat, de nem ment neki. Amikor lélekben feladta ezt az elvárást maga felé, akkor pár nap múlva indult el a folyamat.

Tovább

1638. nap: Az összes égi és földi energia (Mimi születése)

Megjelent: 2015. márc. 31.

„Gyere, kislány, gyere!”, oda lélegzek, oda képzelem a lélegzetet, a méhembe, a babához, oda húzom le, majd nagy levegővel ki, jól belemegyek, ez az, hadd fájjon. És fáj is, és mire felérünk a harmadik emeletre, érzem, hogy ez már nem ugyanaz a fájás, hanem az a fájás, amit már nem lehet lelélegezni, nem lehet belelazulni...

Tovább

1637. nap: Nővérke, kérem…

Megjelent: 2015. márc. 30.

A szenvedések éjszakája elmúlt./Itt fekszem fáradt, csendesen./„Nővérke kérem, úgy szeretném látni,/mutassa meg a picinyem!”/– szóltam halkan és szememmel követtem,/ahogy még tett-vett körülem./„Igen, igen, de annyi még a dolgom!/Tessék megkérni majd a reggelest...”

Tovább

1636. nap: Életem legszörnyűbb élménye (Marci születése)

Megjelent: 2015. márc. 29.

Nem tudom, hogy más érez-e valamit a műtét során – mert ugye gerincbe egy adag érzéstelenítést kaptam, már nem emlékszem, hogy ez most spinális vagy epidurális-e, de nem is számít –, én éreztem sok mindent, elég kellemetlen volt, ahogy éreztem, hogy húzzák-vonják a dolgokat, meg ugye hallottam is mindent. A műtőasztalon kicsit megijedtem, amikor hallottam, hogy Marcit nehezen tudják kiemelni, aztán megkönnyebbültem, amikor ő már kint volt.

Tovább

1635. nap: Én csak fotóztam – közben a lelkem szárnyalt

Megjelent: 2015. márc. 28.

A kórházhoz egyszerre értünk a doktorral, aki kiszállt, odajött a kocsihoz, és mondtuk neki, hogy csináljon valamit, mert szülünk. Gyorsan futott a sorompóhoz, felengedték, behajtottunk a kórház bejáratához. De itt még vissza volt kb. húsz méter a bejáratig. Szerintem Ágota életének leghosszabb húsz métere volt.

Tovább

1634. nap: Cuki és combos (Julia meséje Miri születéséről)

Megjelent: 2015. márc. 27.

Amikor született a Miri, akkor Marci meg én a konyhában és a nappaliban...

Tovább

1633. nap: Szép, harmonikus, beteljesítő (Miriam születése)

Megjelent: 2015. márc. 26.

Egyszer csak jött a gyerek, és ott feküdt a karomban. Ez egy nagyon érdekes érzés, a kettőnk gyerekét a saját kezembe fogadni. Szebben, harmonikusabban, beteljesítőbben nem lehet elképzelni a születést.

Tovább

1632. nap: Munkatechnikailag teljesen kibillentve (Martin születése)

Megjelent: 2015. márc. 25.

Füvet nyírtam és gereblyéztem. Te félbeszakítottál, be kellett jönnöm, ami engem munkatechnikailag teljesen kibillentett, mert már nem sok volt hátra belőle. Bella később érkezett. Ez számomra idegen volt, mert nem tudtam, mit csináljak, mert itt volt a bába.

Tovább