igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

6. mese: Senki nem köszönt vissza – Kamilla (kora)születése

Megjelent: 2016. feb. 6.

Az ágyra fektetett, és azt mondta, megvizsgál, majd elkezdett kiabálni, hogy „Doktor úr, szülünk!” – ezen nevetnem kellett, mert csak én szülök, és nem is most, miért pánikol. Amikor felnéztem, bejött egy csomó ember, köszöntem nekik, ott állt a szoba végén még vagy három nő, meg jött az orvos, de senki nem köszönt vissza. Feltették a lábamat a kengyelbe, és mondta az orvos, hogy nyomjak. Megpróbáltam, de az egyik ott álló nő közölte, hogy nem jól csinálom, mert tök vörös lett a fejem.

Tovább

5. mese: Nekünk tökéletes! (Boróka születése)

Megjelent: 2016. feb. 5.

Bár eléggé szenvedtem, a hangulat mégis csodás volt a szobában, többször is sikerült akaratlanul is megmosolyogtatnom a társaságot a ,,részeges” hozzászólásaimmal. Mindent akkor csináltam, amikor mondták. Az első nyomásnál ordítottam. Ez így nem lesz jó, ezt az energiát inkább fordítsam a nyomásra. Szünet. Érzem, hogy jön a következő nyomás. Csukjam a szemem, nagy levegő, nyomjak.

Tovább

4. mese: Még volt annyi erőm, hogy befelé figyeljek (Niki születése)

Megjelent: 2016. feb. 4.

Miközben jöttek a fájások, becsörtetett tudom is én hány tanuló, és ott nézték, hogy vajúdok az ágyon és hogyan szülök… mert nekem még annyi erőm volt, hogy befelé figyeljek, persze annyira kikapcsoltam már a külvilágot, hogy már nem is láttam, mi zajlik körülöttünk, csak akkor billentem ki ebből az állapotból, amikor a doki kinyomta a könyökével Nikit.

Tovább

3. mese: EGYetlen leánygyermekecske (Félni a fényt elveszíteni – Nikinek)

Megjelent: 2016. feb. 3.

A szülőszobán jött az ágyra fekvés a mindenféle szalagok, szívhanghallgatózók felhelyezése, de már ott lógott az infúziós zacsi az ágy végében, az állványon. Kriszti láthatóan elkezdett befelé figyelni, odafele indulni, ha hagyták volna. Ahogy én láttam, ügyesen vette a levegőt. Tényleg próbált a körülményekhez képest nem ott lenni.

Tovább

2. mese: Még egy pici időt adjanak, hogy elengedhessem! (Boróka)

Megjelent: 2016. feb. 2.

Egyik orvos a másik után könyökölt a hasamban. Hajtottak, és éreztem, hogy nem jól csinálom, de nem tudtam, hogy mit kell másképp csinálni. Közben biztattak, azt mondták, jól csinálom. Legszívesebben ordítottam volna, hogy érzem, hogy nem csinálom jól, ne hazudjanak! Nem éreztem, hova nyomok, csak nyomtam és fájtam és nyomtam és fájtam.

Tovább

Még 1 mese: Békében és szeretetben (Bors születése)

Megjelent: 2016. feb. 1.

Kezdődött a Vajúdással, ami egyre mélyebbre visz a nyúl üregébe, ha hagyod magad, akkor előbbre kerülsz, és elérsz a határaidhoz. Szó szerint meg kell nyílnod, hogy egy élet születhessen rajtad keresztül. Itt már nincsenek földi érzések, fájdalom sincs, a testem darabjaira hullott, de életemben először éreztem EGYségben magam. Létrejött egy szentség abban a szobában, és mindenki ezt segítette.

Tovább

1928. nap: A nagytesó így látta

Megjelent: 2016. jan. 15.

Mind a ketten kimentünk és láttuk, hogy éppen Barni születik. Leültem a fotelba, a szüleim nem tudtak rám figyelni. Apukám egy kicsit azért oda tudott jönni. Olyan érzésem volt, hogy se nem izgultam, se nem féltem. Kicsit meg voltam hatódva. Összehúztam magam, mert az izgulástól egy kicsit fáztam.

Tovább

1927. nap: Öntörvényű születés (Barni)

Megjelent: 2016. jan. 14.

A gyerekek leültek a fotelba, és mint a moziban, nézték a szülést. Egy rövid ideig azt éreztem, zavar ez engem, és megkérem a férjem, küldje ki őket. Tudtam, hogy nagyon bántaná őket, ha nem láthatnák a kistestvérük születését, ezért nem mondtam ki rögtön. Aztán sikerült elvonatkoztatnom ettől, berántott a szülés örvénye, és a már csak a szülésre, a születendő kisfiamra koncentráltam.

Tovább

Facebook