igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1698. nap: Mintha félbevágtak volna (Dávid születése)

Megjelent: 2015. máj. 30.

Jött a „hátba szuri”, amitől úgy féltem. Nem egyszer, kétszer, mert az elsőnél megugrottam. Aztán fel a műtőasztalra, pár perc után megkérdezték, hogy zsibbad-e a fenekem. Zsibbadt, hatott a szer. Mehet a vágás. Az orvosom leült mellém, és felvágta a hasamat. Felordítottam a fájdalomtól, mindent éreztem.

Tovább

1697. nap: Hű, hát ez gyors volt, biztos ez az utolsó? (Zselyke)

Megjelent: 2015. máj. 29.

Éreztem azt a fura érzést a csípőmben. Nem, ez nem lehet a kitolás, hiszen még csak nemrég kezdtem a vajúdást. A következő viszont már guggolásra kényszerít. Majd az ágynak támaszkodva esik jól. Ez már a kitolás, nincs mese.

Tovább

1696. nap: Most azonnal újra akarok szülni (Csongor)

Megjelent: 2015. máj. 28.

Néhány perc múlva már feszített a medencém, erre emlékeztem, hogy kitolás előtti állapot. Újabb néhány perc, és jöttek is a tolófájások. Nem nagyon akarták elhinni, amikor szóltunk, hogy ez már toló. Szülőágyra fel, vizsgálat, upsz, tényleg mindjárt szülünk, burok még áll.

Tovább

1695. nap: Most egy ideig nem akarok újra szülni (Míra)

Megjelent: 2015. máj. 27.

Az orvos vizsgál egy kontrakció közben. Ez aztán kvára fáj! Ekkor először felnyögök, nagyon. Nagyon, nagyon fájt! Biztos, hogy ez így kellett? Igen, csak így tudja, hogy hogy haladunk. Még fél óra, aztán tuti felkelek, vagy valami lesz, mert ebbe beledöglök! Úgy érzem, szünet nélkül fáj, nem hullám, hanem áradat.

Tovább

1694. nap: Amíg a többiek látnak esélyt (Júlia Laura születése, 2VBA22C)

Megjelent: 2015. máj. 26.

A legeslegvégén, amikor már kibukkant a fej, volt egy icipici feszültség, másként mondták (az orvosom és a szülésznőm), hogy „most”, meg hogy ne zárjam össze a térdem, meg fel is húzták a térdem. Ők már látták, hogy nagy a baba, és csak akkor nyugodtak meg, amikor kijött a válla is. Aztán már könnyedén kicsúszott.

Tovább

1693. nap: Mamamis VBAC-topik (Aliz születése, VBA2C)

Megjelent: 2015. máj. 25.

Abban az értelemben teljesen háborítatlan volt a szülésem, hogy a vajúdás ideje alatt senki nem járkált ki-be, nyugi volt, félhomály, férjem és a szülésznőm maximálisan helytállt dúlaként is (bár főleg lelkileg-érzelmileg kellett a támogatás, például meglepő módon egyáltalán nem enyhített a kínokon a muskotályzsályás forró borogatás!), csak a kitolás legvégén lettünk sokan, de akkor már semmi sem érdekelt.

Tovább

1692. nap: Ha nem jön, kiszedik (Flóra születése)

Megjelent: 2015. máj. 24.

Éreztem én, hogy jó lenne, ha legalább magától indulna a szülés, de tenni csak annyit tettem, hogy magamban sokat beszéltem Flórához, hogy jöjjön, mert ha nem jön, kiszedik. Na, meg persze beszedtem a homeós bogyókat. A szülés persze nem indult meg terminusig, így – továbbra is reménykedve, de higgadtan – a programcsászár előtti napon becuccoltam a kórházba.

Tovább

1691. nap: Az „óvodás” (Szergej születése)

Megjelent: 2015. máj. 23.

Valamikor délután három körül az orvosom megvizsgált, ha jól emlékszem, négyujjnyit mért és azt mondta, hogy akkor most burkot kéne repeszteni, mert ez így kicsit lassú, és akár másnap hajnalig is eltarthat. És még akkor is lehet, hogy téraránytalanság lesz, és császár lesz a vége. Vagy most rögtön is lehet császár, mert most meg relatív fájásgyengeség van, nagy is a baba, szóval minden alap megvan a császárhoz.

Tovább