igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1730. nap: „Itt fáj, ITT FÁJ?” (Adél Dominika születése)

Megjelent: 2015. júl. 1.

Amikor befeküdtem, attól kezdve az orvosom minden nap megvizsgált, méghozzá egy úgynevezett intenzív vizsgálati módszerrel, amely elősegíti a méhszáj tágulását. Fájt. Nagyon. Megkérdeztem, mit csinál, azt mondta, semmit, csak vizsgál, csak én túl érzékeny vagyok. Kvázi a szemembe hazudott. Ráhagytam. A harmadik napra kétujjnyira kitágulva azt mondta, hogy elindíthatnánk a szülést vasárnap (másnap), ő akkor úgyis ügyeletes lesz.

Tovább

1729. nap: Szülesztési futószalag (István)

Megjelent: 2015. jún. 30.

Volt egy orvos, akitől a környék összes anyukája félt, mert durva, lekezelő, türelmetlen és érzéketlen a várandós anyákkal. Aznap éjjel ő volt az ügyeletes, amíg élek, nem felejtem el, olyan mély nyomot hagyott bennem a vádló tekintete, ahogy üvöltöttem a fájdalomtól, amikor a méhszájamat, ami nem akart besimulni, át akarta kézzel tolni a fiam fején.

Tovább

1728. nap: Édes kis Dávid!

Megjelent: 2015. jún. 29.

Kimentették őt csónakkal a szülés tengeréből a Te életed és egészséged érdekében, és ennél aligha létezik fontosabb dolog a világon egy szülőanya számára. Odafigyelni és megérteni, hogy mire van a gyermekünknek szüksége, nem mindig könnyű feladat. Különösen akkor nem, ha mi máshogy szeretnénk, máshogy képzeltük az ő útját.

Tovább

1727. nap: Él-e, nem-e, fiú vagy kislány? (Marci születése)

Megjelent: 2015. jún. 28.

Éjfél felé újra felerősödtek a fájások, majd leállt a baba szíve. Egy válságstábot hívtak be, és a műtőbe vittek. Csak az altatásra emlékszem és sok emberre. Másnap reggel egy kórteremben ébredtem fel, infúzióra kötötten. Senki nem állt szóba velem és nem mondott semmit a babáról. Él-e, nem-e, fiú vagy kislány. Semmit sem tudtam.

Tovább

1726. nap: Nem lesz semmi fakszni (Miki születése)

Megjelent: 2015. jún. 27.

Soha nem gondoltam, hogy egy szülés ilyen is lehet. Végig a folyosón sétálgattam, és csak az utolsó tíz percben fektettek ágyra, ahol szinte egyetlen nyomással jött világra a kisfiam, akit meztelenül a hasamra tettek… és rögtön anyának éreztem magam. Természetesen Miki is azonnal elhallgatott, és békésen feküdt a hasamon. Kifizettük érte az előre mondott összeget.

Tovább

1725. nap: Tökéletesen idegennek találtuk egymást (Eszter születése)

Megjelent: 2015. jún. 26.

Az előkészületek után megérkezett a professzor úr. A szülőszobában teltház volt. Minden fülkében, fehér függönnyel elválasztva, feküdt egy vajúdó kismama. A két szülésznő az én elhelyezkedésem után felsorakozott a FŐNÖK mellett, és csak körülöttem serénykedtek. Szegény sorstárs kismamák hiába üvöltöttek és kértek segítséget, rájuk üvöltöttek, hogy ne hisztizzenek. Körülöttem hárman toporogtak.

Tovább

1724. nap: Lágy, puha, kerek

Megjelent: 2015. jún. 25.

Aztán kibújt a fiam feje, és a következő fájásnál az egész kisbaba kicsusszant... és ennyi volt a szép része. Mert nekem volt benne nagyon sok szép rész is, annak ellenére, hogy sok mindent másként szerettem volna. De volt benne harmónia, mert megteremtettem magunknak a dúlám segítségével...

Tovább

1723. nap: Impresszionista emlékképek

Megjelent: 2015. jún. 24.

Terelnek a műtő felé. Beleugrok a körömcipőbe, lenézek a lábamra és tragikomikusnak érzem magam és az egész helyzetet. Csatolgatni már nem csatolom a cipőt, lifeg-leffeg a pántja mindenfele, rajtam a kötős, mindent megmutató hálóing. Fantasztikusan nézek ki. Nem, nem az érdekel, hogy hogyan nézek ki, de ez a hálóing és ez a cipő – olyan emberi méltóságtól megfosztatott érzést kelt bennem.

Tovább