igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1606. nap: „Zárókör” gyanánt (első doulaságom)

Megjelent: 2015. feb. 27.

Most már tudom, hogy akkor, amikor az „én és a másik” határa átjárhatóvá válik, nincs jelentősége, hogy volt-e vagy lesz-e közös történetünk. Újraélhettem a saját szülésemet, a saját testi tapasztalatom emlékei alapján tudtam, hogy hol jár a másik. Ott tudtunk találkozni. Láttam, ahogy a fájdalom lecsontoz minden fölösleges réteget, ahogy asszonnyá érlel.

Tovább

1605. nap: Nemfájnemfájnemfáj…

Megjelent: 2015. feb. 26.

Amikor megérkezünk, Gabi az ágyon fekszik, Ádám masszírozza. Gabi minden kontrakció alatt ritmusosan hallatja: „nemfájnemfájnemfájtáááááágul” – menthetetlenül kitör belőlünk előbb-utóbb a nevetés. Szerencsére Gabinak is, Ádámnak is jó a humorérzéke, együtt nevetünk.

Tovább

1604. nap: Az otthonszüléshívő (Hannah és Jodie apukája)

Megjelent: 2015. feb. 25.

A medence már hetekkel korábban készen állt, és Mishával együtt úszómedencének használtuk az elkövetkező hetek várakozása közben, ami hozzájárult az izgalom fokozásához. Az első szülés bizonytalansága miatti rettegés most elkerült. Még most is emlékszem Misha csodálkozó arckifejezésére, amikor reggel felkelt, és először megpillantotta a hajnalban születet Hannah-t. Tökéletes vízben szülés, nyugodt és stresszmentes.

Tovább

1603. nap: Mi lehet biztonságosabb egy kórháznál? (Martin otthonszületése)

Megjelent: 2015. feb. 24.

A szoba egyre világosabbnak és zsúfoltabbnak tűnt, és már nem éreztem biztonságban magunkat. Vágytam arra, hogy hazamehessünk, és kapjunk egy második esélyt arra, hogy máshogy csináljuk. Először jutott eszembe, hogy vajon ezek az egészségügyi szakemberek tudják-e, mit csinálnak, és vajon én, mint férj nem buktam-e meg azzal, hogy ide hoztam a feleségemet erre a pokoli kórházi szülésre.

Tovább

1602. nap: A kis köldökzsinór-szaggató

Megjelent: 2015. feb. 23.

Örök életre hálás leszek, hogy utolsó próbálkozásként a kádat ajánlottad: persze a VÍZ – így, csupa nagy betűvel – megtette hatását, s ki tudtam szállni a világból. Az időt persze nem tudom, de Tamás ott szundikált a kád mellett, úgyhogy sok lehetett.

Tovább

1601. nap: Ajándék gyermek (Borika születése)

Megjelent: 2015. feb. 22.

Szülőszoba, burokrepesztés. Brutális, de segítő fájások. Ami Sárival egy napig tartott, az most egy órába sűrűsödik bele. Zuhany alá akarok állni, de nincs rá lehetőség, idő. Jönnek a tolófájások. Dolgozik a testem. Fáj, de minden pillanatát élvezem. ÉN SZÜLÖK.

Tovább

1600. nap: Meglepetésekkel teli tragikomédia (Sári születése)

Megjelent: 2015. feb. 21.

Nem menne mindenki a büdös francba, ki innen?!?!?!? Anyuék is megérkeznek. Beül mellém a székre. Minden fájásnál elmondja, hogy nem fáj ez ennyire. Kizavarom. Este hat óra. Kitolási szak, azt mondják, én nem érzem. Lábam a nyakamban, gátmetszés reccsenése örökre az elmémbe sül. Doki a hasamba könyököl, kint van.

Tovább

1599. nap: Oxitocin plusz az orvosnő súlya

Megjelent: 2015. feb. 20.

Bejött az orvosnő, ráfeküdt a gyomromra, a szülésznő volt a lábamnál. A szülésznő folyamatosan mondta az orvosnőnek, hogy még nyomja a hasam, ő pedig mondta, hogy már teljes könyökkel rajtam van (egy kb. 90 kg-os nőről van szó). Férjem az utolsó pár percre kiment. Megszületett a baba.

Tovább