igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1580. nap: Mese az arany szemekről

Megjelent: 2015. feb. 1.

Vége felé voltunk már, különös mély állapotok, nehézségek, könnyebbségek után. Nyitott két lábam közt valahol a bábák, míg én álltam és párom karjaiba kapaszkodtam. Nagy erővel szorítottam, míg hullámzott az erő bennem. A tekintetébe is kapaszkodtam, és akkor megláttam őt. Aranyban ragyogott a szeme az én Istvánomnak, természetes, tiszta ragyogással. Valamit színről színre láthattam akkor. Onnantól könnyebben ment számomra a szülés, az a ragyogás átáradt rám, a babára, benne voltunk együtt.

Tovább

1579. nap: Mint egy filmben (Veronika)

Megjelent: 2015. jan. 31.

A következő napokban úgy éreztem magam, mint egy hős, vagy valami ilyesmi. Ez a szülés az önbecsülésemnek is jót tett. Sok erő és energia lett hozzáférhetővé akkor. (Néha mostanában is jól jönne.) Sokan kérdezték később, hogy nem féltem-e egyedül. Nem volt időm félni, nagyon el voltam foglalva. Többen mondták azt is, hogy nekik ijesztő rágondolni, hogy egyedül voltam. Nekem pedig most is nagyon felemelő érzés tudni, egyedül is képes egy nő (én is) világra hozni a gyerekét igazából is, nem csak a filmekben.

Tovább

1578. nap: A kis vakond (Eszter)

Megjelent: 2015. jan. 30.

Vizsgálat közben közölte, hogy burkot repeszt. Nem kérdezte! Minden mindegy volt már, egybefüggőek voltak a kontrakciók. Vizsgálat után szerettem volna felöltözni, álltam ott egy darabig, hogy majd csak segít valaki, már a következőt vizsgálták, azzal sem foglalkoztak, hogy még én is bent vagyok a függöny mögött.

Tovább

1577. nap: Ez egy ilyen hely! (Anna)

Megjelent: 2015. jan. 29.

Az orvos közben valami Bud Spencer filmet nézett a tévében. A férjem próbált a kedvemben járni, de nem bírtam, ha hozzám ért, ha meg kérdezett (például kérek-e inni), nem tudtam, de nem is akartam válaszolni. Ezek aztán már fájások voltak a javából, és nem emlékszem, hogy lett volna köztük szünet. Még arra is gondoltam, hogy hogy lehet, hogy van egy húgom, ha az én anyámnak is ennyire fájt.

Tovább

1576. nap: Bori elintézte

Megjelent: 2015. jan. 28.

Ordítok, ahogyan feszít, úgy érzem, szétszakadok, sosem jön már ki? K. biztat, ráteszi a tenyerét finoman a keresztcsontomra, éppen oda, ahol jó. (Honnan tudja???) Szerencsére a szomszéd flexel valamit, így nyitott ablaknál sem hallatszik, ahogyan kiabálok. Nem is érdekel, nem vagyok ott, magamban vagyok belül, a lányommal, ahogyan jön.

Tovább

1575. nap: Nincs B terv (várandósság és Martin Babusz születésének története)

Megjelent: 2015. jan. 27.

Az utolsó egy-két „sima” összehúzódást már nyögésekkel kísértem, és hamarosan megérkezett a tolóinger is. Legnagyobb meglepetésemre ekkor már ordítottam (és szorongattam a doulám kezét, amit ezúton is köszönök). Bár melegem volt, kértem, hogy zárják be az ablakot, az utca népe ne az én kiabálásom hallgassa.

Tovább

1574. nap: Láthatatlan üzemmód (Anna)

Megjelent: 2015. jan. 26.

Jó volt érezni őket, belefeküdni biztonságot nyújtó karjaikba, tudni, hogy minden jól van, csak rám figyelnek, nekem viszont egyáltalán nem kell rájuk. Másodszor szülök, már tudom: egyedül vagyok, nem tudnak nekem segíteni, „csak” teret tudnak tartani ahhoz, hogy megtapasztalhassam: tudok szülni! Persze ez a legtöbb, amit adhatnak.

Tovább

1573. nap: A teljesség, a béke (Sára születése)

Megjelent: 2015. jan. 25.

Még néhány erős húzódás… és szinte alig nyomok... kiengedem... közben két nagy húzódás között telefon Áginak: „Ági, mit csináljak… jön a baba…” kiáltom... mintha valami olyat mond, hogy „próbáld visszatartani”, vagy ilyesmi... mondom, nem tudom... ekkor csak azt mondja: „Takarjátok be a babát!”

Tovább