igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1664. nap: Kétszeresen is túl korán született (Öcsém születése)

Megjelent: 2015. ápr. 26.

Rohamos szülés volt, a vajúdás egyáltalán nem fájt neki, alvás közben tágulhatott ki észrevétlenül. Hajnalban arra ébredt, hogy kakilnia kell. Kiment a vécére, de már ott volt öcsém feje… megfogta, próbálta visszatolni, de nem lehetett. Gyorsan visszament a hálószobába, és ott született meg az öcsém perceken belül.

Tovább

1663. nap: „Jól nézze meg, most látja utoljára!” (a születésem)

Megjelent: 2015. ápr. 25.

Hetvenes évek vége. December volt, nagy hideg, sok hó, jeges utak. Községben laktak, fél órára a legközelebbi kórháztól. Anyai nagymamámmal laktak, ő hét gyereket szült, mindent otthon, de anyunak 21 évesen ez volt az első terhessége.

Tovább

1662. nap: A forgatókönyv ugyanaz (Zéti)

Megjelent: 2015. ápr. 24.

A szokásos kórházi pózban, szinte minimális erőfeszítéssel sikerült megszülnöm a második babámat. Fantasztikus érzés volt érezni a testem erejét, azokat a tajtékzó hullámokat, amikre felkapaszkodva világra hozhattam a kisfiamat.

Tovább

1661. nap: Újabb hétköznapi történet: elvették a lehetőséget (Zali)

Megjelent: 2015. ápr. 23.

Úgy érzem, nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy én is a császármetszések riasztóan magas statisztikáit gyarapítsam. Ami miatt akkoriban hálás voltam az orvosomnak, amiatt most dühöt érzek, amit nem tudok megbocsátani. Elvették tőlem a lehetőséget, hogy igazán úgy szüljek, ahogyan képes lehettem volna rá.

Tovább

1660. nap: 80 éve

Megjelent: 2015. ápr. 22.

Bár azt mondják, hogy ott voltam – de nem emlékszem semmi konkrétumra. Egyedüli tény, hogy 1935. április 22-én húsvét hétfő volt. Snitt! A Baross utcai szülészeti klinikán alkotott anyám, természetesen ott csakis orvosi asszisztenciával lehetett ilyent tenni.

Tovább

1659. nap: A kétségbeesés határán (Ábel születése)

Megjelent: 2015. ápr. 21.

Tolok minden erőmmel, ahogy csak tudok, reménykedem, hogy már mindjárt kibújik. Móni mondja, hogy jön, jön, ne féljek, csak lassan. Nem félek. Csak nem értem, miért ilyen lassan jön. Csiga, gondolom, csiga. Csak jönnek, jönnek a hullámok, én meg tolok, és közben azt érzem, nem fér ki. Nem fér ki!

Tovább

1658. nap: Új élmények – mély érzések

Megjelent: 2015. ápr. 20.

Nagyon hálás voltam annak, aki az édesanyámat pótolta a nagy eseménynél. Olyan odaadó szeretettel vett körül, mint egy anya, olyan szolgálatkészen, amit semmi más élethelyzetben nem tudtam volna elfogadni.

Tovább

1657. nap: Születésem meséje

Megjelent: 2015. ápr. 19.

Egy fénycsíkot látok, ami engem szólít, és tudom, hogy indulnom kell, itt az idő, hogy megszülessek. Boldogan követem a fénycsíkot, hiszen alig várom, hogy kalandos életem elkezdődjön, és végre találkozzak ezzel a fantasztikus családdal.

Tovább