igaz történetek szülésről, születésről

A legutóbb megjelent mesék

1389. nap: Egy angyal született! (Bori)

Megjelent: 2014. júl. 25.

Egyszerűen a világra jött egy lélek, és mi örültünk neki. Tudtuk, hogy akik ott vannak, nem a vaskos borítékért teszik, amit tesznek, és tudtuk, velünk lesznek mindig. Tudtuk, értünk vannak ott, és ez a legfontosabb velük kapcsolatban.

Tovább

1388. nap: A szülés belül zajlik

Megjelent: 2014. júl. 24.

Próbáltam viccelődni: az is kijött belőlem, amit csak holnap reggel terveztem megenni. Nem jött be. A humorérzékemet tartsam meg magamnak, lábakat fel, cső a popóba. Utóbb rájöttem, hogy mázlim volt. Ugyanis így kaptam úgy 40 perc magányt a vécén. Nagyon jó volt, hogy egyedül voltam. Bármilyen abszurdul hangzik, a szülésem kórházban töltött fázisának a legintimebb részét egy vécén üldögélve töltöttem.

Tovább

1387. nap: Otthon vajúdva (Panka születése, VBA2C)

Megjelent: 2014. júl. 23.

Ezer és egy forró vizes borogatást kaptam, keresztcsontnyomással, illóolajokkal, férjölelgetéssel, néha viccelődve, teljesen pozitívan, békében, nyugalomban, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy én a rettegett két hegemmel, a korábban orvosmán férjemmel, a három elég kis gyerkőcömmel itthon vajúdok. Amúgy meg nem az?

Tovább

1386. nap: Káoszból újjászült rend – várandósságom története

Megjelent: 2014. júl. 22.

Láttatok már síró csecsemőt, aki fölé odahajol az anya, és a könnytől ázott arca felderül? Így éreztem magam, de akkor ezt még nem tudtam. Hazafelé vezető úton kissé elszégyelltem magam, hogy ő van házi őrizetben, én kényeskedem(?), neki van segítségre szüksége, mégis ő segít, ahol csak tud és engedik.

Tovább

1385. nap: Hát nem csusszant senki sehova… (Csongor születése)

Megjelent: 2014. júl. 21.

Éreztem a kisfiam törekszik egyre jobban lefelé, kifelé, én pedig csak szorítottam, tartottam vissza. Féltem a fájdalomtól és hogy szét fogok repedni. Nyomtam ugyan minden összehúzódáskor, de ezzel egy időben szorítottam a fenekemet, mert, ahogy engedtem, hogy jöjjön kifelé, megérkezett az a fájdalom, amitől rettegtem. Küzdött az agyam az ösztöneimmel.

Tovább

1384. nap: A frissen sült sajtos pogácsa illata

Megjelent: 2014. júl. 20.

„Látszik a feje.” Tessék? Nem hiszem el, nem hiszem el, csak ezt hajtogattam. Megérintettem a feje búbját, és zokogtam, tudtam, itt a fény az alagút végén, már csak egy-két nyomás, és a karomban tarthatom. Derékig még a burokban volt, megérkezett Féligburokbanszületett Norisz.

Tovább

1383. nap: Megérkezés

Megjelent: 2014. júl. 19.

Ági telis-tele van szorongással, ami elhúzza a vajúdást. Bár a várandósság előtt sokat tett azért, hogy helyet csináljon az új jövevénynek, hogy el tudja fogadni újként, nem az elveszített gyermek helyébe. Mégis minden egyébbel próbál foglalkozni, csak a vajúdással nem.

Tovább

1382. nap: Négyen voltunk, négyen leszünk (Anna születése)

Megjelent: 2014. júl. 18.

Feküdtem a kádban, a kád szélén a négy mécses. Néztem a lángokat, álltak mozdulatlanul. Nem akartam semmit, csak egyedül lenni. Jó volt így, egyedül. Végre nem kellett éreznem semmit.

Tovább